Ma éjféltől indul a 72 órás beadandó-gyártás. A munka hátteréről, menetéről, haladásáról, valamint a már most is jelentős frusztrációmról élőben beszámolok. Lássuk:

Szombat, 18:10

Megyek meccset nézni. Éjfélre haza szeretnék érni. A meccsek közben málnaszörpöt fogyasztok majd. Fontos a tiszta fej ma is, holnap is.

Szombat, 23:50

Hazaértem. Nyertek a németek és a dánok. Esik az eső, a témák pedig kint vannak. Választok egyet.

Szombat, 23:55

Öt perc múlva vasárnap van. Kezdek aggódni, hogy nem lesz elég időm. Iszok limonádét.

Vasárnap, 00:01

Ettől tartottam.

Vasárnap, 00:06

Elkezdem az információgyűjtést. Nóri dühös - minden oka megvan rá - a tanár úr nem volt egészen korrekt...

Vasárnap, 00:14

Micsoda vihar van! Más: az előbb, azt hiszem, láttam egy pókot. Nem túl megnyugtató.

Vasárnap, 00:22

Megvan az első sor! Ha ilyen ütemben haladok, akkor... Na jó, nem tudom kiszámolni, hogy milyen hamar végeznék, de egyébként is inkább a feladatra kéne fókuszálnom..

Vasárnap, 00:39

Nem ma fogok all-nightert tolni. Holnap igyekszem korán kelni. Továbbra is egy sor van kész. Csüggedni nem kell, aludni muszáj.

Vasárnap, 08:18

Felkeltem. Olvasok.

Vasárnap, 09:32

Megvan az első oldal. Csak nehogy elbízzam magam. Közben reggeliztem is.

Vasárnap, 10:28

Elbíztam magam.

Vasárnap, 10:52

Tök jó, vannak önálló gondolataim!

Vasárnap, 10:53

Ó, az előbb elfelejtettem megjelölni a forrást. "Vannak önálló gondolataim." (Híres Ember)

Vasárnap, 11:39

Optimista vagyok. Elég jól lehet írni erről a témáról. Azt hiszem.

Hétfő, 23:43

Olyan rég frissült már ez a poszt, hogy közben átállt az egész rendszer a blog.hu-n. Na, sebaj. Az elmúlt másfél napban haladtam, már 5 és fél oldalam van. Azért még kettőt szeretnék hozzátenni, annyi már elég lesz az üdvösséghez.

Kedd, 09:29

Fél nyolckor keltem. Azóta annyit haladtam, hogy most már 5 és háromnegyed oldalam van, de legalább már tudom, hogy "pontosan" miről szól az esszém. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a saját módszereimet?

Kedd, 09:31

Lebuktam, hogy facebookozok írás közben: egy ismerős lájkolt valamit, amiről öt másodperc gondolkodás után rájöttem, hogy nem más, mint ez a bejegyzés. Most pedig elmegyek boltba.

Kedd, 10:13

Vettem túró rudit.

Kedd, 17:54

Egy kisebb alkotói válság után, amin Cecília segített átlendülni, most újra dolgozom. Bár még nincs kész a mű, azt már elmondhatom, hogy megannyi év után végre leírhattam azt a rendkívül szép angol szót, hogy "endeavour". Már ezért megérte, komolyan mondom.

Egy héttel később...

Ja, amúgy befejeztem még múlt hét kedden a határidő előtt, ha valaki emiatt aggódna.

Közel egy évvel a legutóbbi bejegyzést követően újra posztolok. Nincs különösebb oka; valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy egyébként egy csomó mindent kellene csinálnom épp, ami hasznos, úgyhogy inkább nem azokkal foglalkozom.

Nyaralási sebeinket nyalogatjuk, munkába rohangálunk, itt vannak a dolgos hétköznapok megint, pedig nemrég még Gyenesdiáson süttettük magunkat hupivörösre. Mintha csak tegnap lett volna, hogy hazajöttünk az idei nyár legforróbb napjaira szervezett Club 89-es osztálykirándulásról klubkirándulásról. Aki nem jött el, az egyrészt bánhatja, másrészt most elolvashatja, hogy mi mindenről maradt le.

 Újra itt a rendszeres keddi poszt. Nem lesz hosszú, de tartalmaz egy hivatkozást, úgyhogy, aki akar a Club '89 nyári kirándulásáról egy kis beharangozót olvasni, az megteheti.

Ha úgy vesszük, akkor ez a rendszeresen jelentkező keddi poszt megkésett verziója. Egyébként amióta a sorozat tart, azóta talán egyszer sem kedden jelent meg a keddi bejegyzés, de tökmindegy.

Négyes lett a záróvizsgám, elfogyott a paprika. Ilyen és ehhez hasonló eseményekről szól ez a bejegyzés.

 Ahogyan arra számítani lehetett, már egy hét után megszakadt a tervezett sorozat, mely szerint minden hét kedden lesz friss poszt. De nincs nagy baj, csak egy nap a késés. A továbbiakban az otthoni ételekről és a tanulás fárasztó jellegéről lesz szó.

Péntek este van, és igen, VIVA-t nézek, mert most van a csatorna borzalmas díjátadója, a Comet. Fikázni akartam, jegyzetelni is kezdtem, hogy ki mennyire rossz előadó, meg mennyire szarok a számok, de negyed óra után feladtam.

 Üdvözlöm a nyálas olvasókat! Kitaláltam, hogy a rendszertelen posztolások elkerülése végett ezentúl minden kedden fogok írni egy bejegyzést, akkor is, ha nincs keddvem, vagy mondanivalóm. Utóbbi amúgy sem szokott lenni egyébként. A rovat címe arról a családi szokásról kapta a nevét, hogy amikor még többet voltam otthon, és nem a koliban ettem a májkrémes zsömlét, akkor mindig valamilyen főzelék volt a keddi menü.

Még május végén kezdtem írni egy bejegyzést, nem is volt az olyan régen, de jó lett volna még akkor megjelentetni, mert az lett volna a címe, hogy "Májusi utolsó". Ez azért lett volna jó, mert ugye van az, hogy a májusi eső aranyat ér. Ebből jön a "májusi első" aranyat ér, és a következő logikus lépés a májusi utolsó lenne. Na? Ja, szerintem is ugorjunk inkább.

Tovább után a Budaörsi Napokra írt színdarabjaink láthatók.

Mire kellett kelnem ma reggel, na mire? A bogarak válaszcsapására a múltkori miatt.

Most, hogy ezeket a sorokat írom, odakintről a Campona előtti parkolóból nem kisebb sztárelőadók koncertje hallatszik, mint Varga Feri és az a szőke vokalista nője, akinek nem tudom a nevét. Közvetítés a koncertről.

Dőlt betűvel szakkommentátor kollégám, Bonifác észrevételei olvashatók.

Pont egy hónapja nem írtam blogposztot, de írok helyette szakdolgozatot, úgyhogy azért nem unatkozom. A BN-ről is akarok majd írni valamit, de ez még nem az. Most beszámolok a tegnap esti vérfagyasztó jelenetekről. Csak az olvasson tovább, aki elég elég keménynek érzi magát.

Csak eddig mindig elhalasztottam. De most itt van az a poszt, ami még nem tudom miről fog szólni.

Az első márciusi bejegyzés - ahogy a cím is mutatja - igazi csemege lesz. Abban mondjuk nem vagyok egészen biztos, hogy a tavaszi tekercs egy étel neve, de ha az, akkor biztos finom. Vagyis hát, nem biztos, de én finomnak képzelem el. Mert ez a poszt is finom lesz. Na, nem úgy, hogy valaki megeszi a monitort és ízleni is fog neki, csak úgy átvitt értelemben. (Ez így bevezetőnek megteszi? Gondoltam.)

Tegnap igencsak tudathasadásos állapotba kerültem. Ellátogattam a Szusza Ferenc Stadionba, hogy megtekintsem az Újpest-Kaposvár NB1-es labdarúgó mérkőzést.

Megint elég sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de a hűséges olvasóim nyilván nem felejtettek el. Néhány aktuális információ velem kapcsolatban: éhes vagyok, most értem haza suliból, és talán a legfontosabb, hogy van a lábamon cipő.