Az élet kegyetlen. Főleg reggel, amikor gyanútlanul arra ébredünk, hogy nagyon kellene pisilni. Ilyenkor mindig nagyon bosszús vagyok, visszatartanám, de nem lehet, mert feszít. Ki kell menni, nincs más választás. De ha kimegyek, akkor az alvásnak vége, elvesztem a ritmust, kizökkenek, nem tudok visszaaludni. De nem panaszkodok tovább, van akinek sokkal nagyobb problémája is van ennél.

Például a spanyoloknak, akik ma ki fognak kapni a németektől 1-0-ra. Ezt arra alapozom, hogy május 29-én, tehát jóval a nyitómeccs előtt megtippeltem az egész EB-t, és az jött ki, hogy német-spanyol döntő lesz. Ezen kívül csak kevés dolgot találtam ki (például az oroszok elődöntőjét azt pont igen, de a hollandokat kiejtettem már a csoportkörben), de a lényeg az, hogy én már egy hónappal ezelőtt tudtam, hogy kik játszák a finálét. Persze,  leginkább azt szeretném, ha mindkét csapat kikapna, de ehhez még meg kéne fűznöm Platinit, hogy változtassák meg a lebonyolítási rendszert. A pali egyébként hajlik az ilyesmire: 24 csapatos EB-t tervezget, amit augusztusban rendeznének.

Az orosz-spanyol meccsen az egyik kedvenc söröm, a Soproni segítségével nyertem egy focilabdát. Piros-fehér-zöld, Soproni Liga. Tööök jóóó. Irigykedjetek, bruhahahaha. Ráadásul a bokám, amit eltörtem, már egész jó, úgyhogy akár használhatom is a nyereményemet.

Mára ezzel a zenei csemegével búcsúzok, Hurra Torpedo: Total eclipse of the heart: