Három csapatsportban voltunk ott Pekingben, és ha csak ezeket nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy sikeres olimpián vagyunk túl.

Vízilabdában a férfiak sorozatban harmadszor nyertek. Mindenki erre számított itthon, de azért nem volt ez ilyen egyértelmű. Egyszerűen jobbak voltak mindenkinél. Bebizonyították. Ráadásul tényleg az egész világ ellen győztek: az amerikaik edzője pont úgy nézett ki, mint valami Bruce Willis film gonosz terroristája; a bíróktól sem kaptunk támogatást (nem is kell); nem is beszélve arról a klónhadseregről, akiket a döntő napján az uszodába menet kellett lézerfegyverekkel lemészárolniuk Kásáséknak. Hősök. Nem csak a háromszoros bajnokok, hanem mindenki, aki Sydney-ben és Athénban részese volt a győzelmeknek.

A srácok nyertek, a nők nem. De ők is bejutottak a négy közé, és nagyon kevésen múlott. A bronzmeccs is, de az elődöntő is meglehetett volna a későbbi bajnok hollandok ellen. A csoportmeccsek során legyőztük őket - talán pont az hiányzott ebből a csapatból, ami férfiaknál megvolt. A legfontosabb meccseken nem tudták hozni azt a pluszt, ami a nyeréshez kell. De ettől még a legjobb négyben voltak és ez nagyon jó eredmény. Lehetett volna jobb, de attól még nem rossz - hiszen az első négy között tudásban nem volt különbség.

Harmadik csapatunk: kedvenceim, a kézis csajok. Az ő negyedik helyük más. Szerették volna éremmel zárni a tornát és sajnálhatjuk, hogy nem sikerült. De a legtöbb meccsen szenzációsan játszottak, a bronzmeccset vezető bírókat meg Grimm-mesékbe illő kínzásoknak vetném alá. Ha reálisan nézzük, az oroszok és a norvégok valóban a világ legjobb csapatai. Külön kategória. Oroszország és Dél-Korea ellen másodszor már jól játszottunk, megvolt az esély. De ez a negyedik hely azt jelenti, hogy ismét ott vagyunk a legjobbak között, a sportág elitjében. Én feltétel nélkül szerelmes vagyok ebbe a válogatottba, de most azok is büszkék lehetnek rájuk, akik mindezt eredményekhez kötik.

Labdajátékokban tehát egész jól zártunk. Remélem négy év múlva még több csapatunk lesz érdekelt Londonban. Addig is, szurkoljunk a magyar sportnak a következő világversenyeken is, mert nem csak olimpia van ám!