Good to be back, good to be back...

Idén eddig nem sokszor jelentkeztem. Hanem kevésszer. Néhány dolgot elmesélnék, hogy mi minden történt velem az elmúlt pár hétben, aztán jöhetnek a fontosabb dolgok is.

Még decemberben elutaztam Üzbegisztánba, egy nemzetközi sakkversenyre, ahol második helyezést értem el. Érdekes volt a lebonyolítási rend, megpróbálom felidézni, hogy is zajlott a torna. Első körben selejtezőt kellett játszaniuk a piros pulóverben érkezőknek, a hetven év feletti eszkimóknak és annak a négytagú őzcsaládnak, akik eredetileg nem is sakkozni jöttek, hanem a zsebkendőkiállításra. Végül azért beálltak és nem is okoztak csalódást. A főtáblára végül tizenkét versenyző került, köztük volt a címvédő, valamint a hírhedt Moronov is, aki minden meccset úgy kezd, hogy feláll, hirtelen előrehajol és kiharapja az ellenfél ádámcsutkáját - vagy legalábbis megpróbálja.

Kezdésnek leütöttem pár parasztot meg egy lovat aztán kezdődhetett is az első parti. Nyertem. Hat forduló után a harmadik helyen álltam, ám ekkor hoztak egy új szabályt, miszerint minden második meccs közepén a versenyzők saját levetett cipőikkel kidobóznak és a győztes plusz egy ponttal valamint egy fél touchdownnal gazdagodik. Utóbbi a végeredménybe nem számított bele, de járt érte különdíj. Az egy hetes verseny csúcspontja az üzbég női tekeválogatott karácsonyi táncdal-összeállítása volt. Na, meg ugye az én meccsem Mirzijojevvel, akitől szoros meccsen kaptam ki. A végjátékban húzott váratlan megoldásaival teljesen összezavart: a királyt ráültette az egyik lóra, a szomszéd táblákról összelopkodta a bástyákat és olyan falatt húzott fel belőlük, hogy esélyem sem maradt. Pláne azután, hogy az asztal sarkából rakétakilövő állomást faragott és folyamatos légicsapásokkal zavart meg a koncentrálásban. Nem baj, az ezüst is szépen csillog, így is nyertem egy kecskét meg egy társasjátékot.

Az üzbég kaland után jobbára itthon voltam, vizsgázgattam meg ilyenek. Elkezdtem hárfa-tanárhoz járni, úgy érzem, ez a hangszer jól jön majd a metál bandámban (Cserepes Szájú Halálfejek).

A tovább után megtudhatjátok, hogy miért jó a szendvics?

Mert finom.

Amúgy meg képzeljétek el, hogy rátaláltam minden idők legösszetettebb, legértelmesebb, legmélyebb dalszövegére. Pontosabban refrénjére. Csak az a baj, hogy most jövök rá, hogy régen úgy reklámoztam a blogot, hogy "minden, ami NEM Britney Spears". De ez most az lesz. Á, nem baj, Bruce Springsteen is fellépett a Superbowl félidejében, pedig ő is mindig ellenállt a kisértésnek meg kitartott az elvei mellett. Eddig. És ez feljogosít arra, hogy én is így tehessek. De csak most az egyszer. Íme az ominózus részlet:

Womanizer
Woman-Womanizer
You're a womanizer
Oh Womanizer
Oh You're a Womanizer Baby
You, You You Are
You, You You Are
Womanizer, Womanizer, Womanizer

Többet tényleg nem lesz Britney Spears. Meg ennek a posztnak is vége most.