Az élről vághattunk neki a legutóbbi hétfői játéknapnak, és hála lehengerlő támadójátékunknak, utána is ott maradtunk. A véghajrá két csúcsrangadóval még csak ezután jön, de ma még hadd szóljon a hőseposz az Beverneki elleni dicső ütközetről.

Hetet ütött vala az jó toronyóra midőn Beverneki harisnyás vitézei megütköztek az elteszerte hírhedt Aranyhadsereggel. Imre kapitány délceg katonái halált megvető bátorsággal néztek az ellen szemibe, midőn Igazságos Bíró Sporttárs kürtszavára megkezdődött az véres csata.

János Vitéz nem sokat teketóriázott, bőszen durrogtatta ágyúit. Pórul is jártak ám csakhamar az derék bevernekis legények! Nem tellett belé egy fertályóra sem, máris három tekintélyes dugó volt hátrányuk, hála János Vitéz hawaii-mintázatos pantallójának. Eztán ravasz cselhez folyamodott az ellen, nem átallottak szórványos ellentámadásokat indítani. Ámbár csekély szerencse kísérte vala ezen estvén őket, még akkor sem sikerült bétalálniuk midőn János Vitéz és hű fegyverhordozói Csipisz Apród és Ádám, a Bárd az csatatér mellett verte az fütykösét.

Az fordulás után Ádám, a Bajnok is csapást mért Beverneki hadára. Imre kapitányt ledöntötte lábáról egy csúf kór, de ő mégis hősiesen, sálba bugyolálva végignézte az dicső mészárlást az közeli dombtetőről, Brigi asszony társaságában. Négy null után mit látott, mit nem, Ádám, a Bárd és Péter, a Kapus mint egy vásári mulatságon a világtalan félkegyelműek szoktak vala, kis híján egymásnak rohantanak és összehozták az szépítő gólját az ellennek. No, több se kellett János Vitéznek, septiben megtoldotta az előnyt, így már hiába ajándékozott az nagylelkű Darida Dalia Sándor újabb gólt nékik, Beverneki vert serege hanyatt-homlok menekült az jó büfé felé.

Az újabb sikerrel megvívott csata békerült hát az históriás könyvekbe, Ádám, a bárd pedig emígy zengett blogjának nemes lapjain:

"Győztünk megint öt kettőre,
Felmentünk az hegytetőre.
Lejöttünk az hegytetőről,
Bé is basztunk tucat sörtől.

Gólokat mink tudunk vágni
Nem szoktunk az sörtől hányni
Öngólt véthet Imre, Tibor:
Nem baj, hogyha van még jó bor..."

Tovább is vala dicső ének, ám az költemény lapjai elkeveredtek vala. Félő, hogy csak úgy kerül elő teljes egészében az hősköltemény, ha az rettegett Aranyhadsereg megnyeri az bajnokságot. Vivát! Vivát! Vivát!

Kelt az Úrnak Kettőezer-kilenczedik esztendejében, Buda városában.