Újabb tudományos cikk, itt az Ádám-blogon. Ezúttal a kollégiumban észlelhető megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozunk. Tanulságos lesz és egyben megdöbbentő.
A kollégium nagyjából olyan, mint egy uborka, csak nem zöld, sokkal nagyobb, és nem lehet megenni. De nem is ez a lényeg, ezt csak azért írtam, hogy aki nem tudja mi az a kollégium, az is értse a lényeget.
A minap arra lettem figyelmes, hogy egy kék bögre nőtt az asztalomra. Először persze nem rökönyödtem meg annyira a dolgon - gondoltam valamelyik szobatársamhoz tartozik. Megkérdeztem őket, de egyikük sem ismerte fel a bögrét. Sőt, határozottan állították, hogy nem az övék. Itt kezdett gyanússá válni a dolog. Ám egyelőre még úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit azon kívül, hogy gyorsan a sajátomnak nyilvánítottam a tisztázatlan körülmények között az asztalomra kerülő poharat.
Eltelt néhány nap és nem történt semmi. Mígnem egyszer csak... Nekiláttam mosogatni és újra kezembe került a bögre. És akkor rájöttem! Megfelelő környezetben egy bizonyos idő után a dolgok csak úgy megteremnek. Kinőnek a polcból, asztalból. És nem csak ez a bögre erre a példa. A hűtőben is nem egyszer találtam már olyan növényeket, amiket biztos, hogy nem én raktam bele. Ugyanakkor viszont eltűntek belőle bizonyos ételek, amik pedig már tök régóta ott voltak.
Nyilvánvalóan a kollégium ideális környezetnek minősül ebből a szempontból. Azt, hogy mennyi idő míg kinő egy bögre az asztalból, nem tudjuk; ennek megállapításához szükség lesz még néhány kísérletre a közeljövőben. Ha elég körültekintőek vagyunk, akkor könnyen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne csak élettelen tárgyak manifesztálódjanak a semmiből, hanem kis háziállatokra is szert tehetünk. Hangyák, egerek, patkányok, baglyok, delfinek lehetnek az új barátaink, ha nagyon akarjuk.
Bréking: Még kora délután kezdtem el írni ezt a bejegyzést, most már este fél tíz van. Délután még nem sejtettem, hogy ma még látni fogok egy embert, aki kopasz, és a fejére van tetoválva egy Nike-pipa.
Ami az eredeti posztot illeti, nincs több hozzáfűznivalóm. Csak annyi, hogy remélem, senki nem találja ki, hogy ez a bögre az övé és véletlenül hagyta itt nálam. Másrészt azt is remélem, hogy idővel más, értékesebb tárgyak is felbukkannak a környékemen.
(Ja, egyébként nem tudom, miért írtam a címben azt, hogy első rész. Még korántsem biztos, hogy lesz valaha is folytatása ennek a témának.)