Szendvicsmágus vagyok, példaképem Arthur Dent, aki miután (vagy mielőtt? esetleg mielőttután? mindegy) felrobbantották a vogonok a sárgolyót ahol lakott, szendvicskészítő mester lett egy távoli bolygón. Egy nagyon régi bejegyzésemben már én is bemutattam saját szendvicsreceptjeimet, most viszont más finomságokat fogok bemutatni. Nem lesz benne mogyoró, nyugi.
Először is el kell mondanom, hogy mostanság kezdek rákapni a teára. A jelenlegi slágerteám a piros ízű, azt nagyon szeretem. Sajnos sokat felejtettem németből, és nem tudom mit jelent az ilyen-beere meg az olyan-beere. Végülis bogyó-bogyó, tökmindegy. De az biztos, hogy ez gyümölcsös, piros és jó. A sárgás-barnás ízű, citrommal világosított is finom, de az nincs itthon, így marad a piros. A zöld tea jó lenne, csak sajnos nem elég zöld, márpedig egy hithű fradista nem iszik olyan zöld teát, ami nem is zöld. Lila tea meg nincs is.
A tea, amúgy (persze nem agyoncukrozva) elég jó tápértékkel rendelkezik.
Ennyit a teáról. Most pedig felidézem testvérem szalagavatóját, ahol elég sokat ittam az úgynevezett Ádám-fröccsből, ami nem más, mint vörösbor és gyömbér. És mivel ebben a pillanatban mindkettőből van itthon, meg is kóstolom újra. Nyami. Most pedig elmegyek vécére. (Hatásszünet.) (Hosszabb hatásszünet, mert a folyosó végén van a mosdó, vissza is kell onnan érni.) (Kezet mosok.)
Szerencsére csak pisiltem. Nem tudom, hogy ezt miért kellett új bekezdésbe írni. Inkább kezdek még egyet. Nem jó, ha a receptek vizelettel keverednek.
Most pedig jöjjön a húgyos fánk receptje! Csak vicceltem. Viszont így megint elrontottam, megint entert kell ütnöm. Átkozott vizelet!
Azt hiszem nem említettem még a paprikás nutellás kenyér receptemet. Mégpedig azért nem, mert nincs ilyen. Mennyire feltűnő amúgy, hogy nincs több receptem? Mostanra már elég nyilvánvaló lehet. Pedig egyszer még palacsintát is sütöttem. Igaz, azt mindenki tud. Viszont amit megtanulnék az a krumplipüré.
Eszembe jutott egy ősi recept mégis! Zsíroskenyér. Fogsz egy szelet kenyeret és megkened mézzel. Ja, nem is! Elrontottam! Én vagyok a legrosszabb szakács a világon! Ez eszembe jutattja azt, amikor a régi szobatársaimmal, Tibivel meg Jimmyvel egyszer főztünk valamit. Nem sok szerepet osztottak rám akkor se. Részben ezért lett finom az ebéd. Krumplit pucolni azért tudok. Nem túl nagy sebességgel, de annál kisebb hibaszázalékkal.