Sportos kedvem van, ami - sajnos - nem azt jelenti, hogy most azonnal elmegyek futni, csak azt, hogy írok róla. Ettől a pocak marad. De legalább lesz mit olvasni.
Elkezdtem megvalósítani régóta halogatott tervemet, és egy kisebb összeggel belevágtam a sportfogadásba, mint Vágási Feri az internetbe. Egyelőre kicsi, párszáz forintos mínuszban vagyok, de csak ma estig, mert feltettem a fél koleszt a Lille genti győzelmére. Oké, beismerem, az előző mondat második fele nem igaz. Valójában elég kispályás vagyok, nem hiszem, hogy ebből fogok megélni. De legalább jó móka, és megtölti tartalommal a hétközi, unalmas és érdektelen kupameccseket. Majd ha beszippant a játékszenvedély, szólok. De nem kell aggódni. Bármikor ki tudok szállni. Amikor csak akarok. Csak még egy meccset megteszek, de mondom, nem vagyok függő.
Hogy ne tűnjek nagyon tunyának, beszámolok arról az örvendetes eseményről, hogy sokat javult az állóképességem. Ez pedig annak köszönhető, hogy az elmúlt egy hónapban nagyon sokat álltam különböző sorokban. Akár másfél-két óra hosszat is. Többnyire a TO-n, vagy szoctámért, néha csak úgy puszta kedvtelésből. Mindenesetre ez a fejlődő állóképesség jól jön az ELTE-s bajnokság nemrég indult 2010-es őszi szezonjában, ahol új névvel, és kisebb változásokkal indult csapatunk a legalsóbb osztályok egyikében. Nevünket demokratikusan választottuk: KulaGép FC. Én is erre szavaztam. Egyelőre két győzelemmel (3-0 és 7-4) állunk, célunk mi más lehetne, mint a feljutás. A csapat összetartó ereje továbbra is a sör. Meg a tehetség.
A hétvégén csoportos Newcastle-meccs nézés lesz. Kedvenc csapatunk minden bizonnyal szopni megy Manchesterbe, a Cityhez. De legalább végre hozzám hasonló őrültekkel szurkolhatok a csapatnak. Már várom.
Végül pedig szeretnék egy éles kirohanást intézni a tollaslabda ellen. Nyáron életemben először rávettek, hogy tollasozzak, és bebizonyosodott amit már eddig is sejtettem, hogy ez a világ egyik leghülyébb sportága. Kinek jutott eszébe, hogy a teniszt nem igazi, gömbölyű labdával kellene játszani, hanem egy ilyen abszurd, miniatűr indiánsátorral?! Ennyi erővel kitalálhatnánk, hogy ne kosárlabdával kosarazzunk, hanem mondjuk zongorával. Vagy mondjuk legyen a focilabda is háromszög alakú. Most nyilván azt gondoljátok, hogy csak azért mondom ezt, mert nem tudok tollasozni. Hát, nem csak azért. Persze, mindig sejtettem, hogy nem lennék profi ebben a "sportágban", de már azelőtt is megvetettem, hogy ez bebizonyosodott volna. Következtetés: a tollaslabda szar. És ez majd annak fényében lesz igazán egyértelmű, amikor a világ elé tárom a saját sportomat, a kvadrit.
