Ez az új focicsapatunk neve az öltés kispályás labdarúgó-bajnokságban. Már egyszer utaltam rá, sőt, meg is említettem egy korábbi posztban, de most egy teljes bejegyzést szánok neki.

Csapatunk ebben a formában idén szeptemberben alakult, jogelődje az Aranyhadsereg, melynek játékosállománya nagyrészt megegyezik a Kulagép FC-vel. A névválasztásban nekem is volt némi szerepem, bár nem én találtam ki (hanem egy másik Ádám, aki gólokat is szokott lőni), én csak szavaztam rá - így nyert ez a javaslat összesen két szavazattal. Jelenleg a legalsóbb D-ligában, azon belül is a D/3 jelűben vitézkedünk. Célunk a bajnoki cím.

Nevével ellentétben, a csapat nem szarral gurigázik. Eddigi négy meccsünkből négyet nyertünk, a legutóbbit tíz nullra. Azon a meccsen, a Bangladesi Tapírok ellen, a legnagyobb izgalmak a meccs előtt történtek. A dühös portás ugyanis nem akarta engedni lejátszani a mérkőzést mondván "hát, de bazmeg, múlt héten is kilencig voltak itt, blablabla, lófaszt, blablabla, az állásommal játszok, blablabla, faszomblabla, lekapcsolom a villanyt". Végül nem kapcsolta le. Csak a meccs után, miközben a pályán öltözünk. (Mivel közben az öltözőket remek taktikai érzékkel bezárta addigra.)

Első négy meccsünk eredményei: 3-0 (vs. Sötét Lovagok), 7-4 (vs. FC Hollywood), 6-3 (vs. eltecon), 10-0 (vs. Bangladesi Tapírok).

És most nézzük az én teljesítményemet! Mind a négy meccsen pályára léptem, gólt természetesen nem szereztem. Furcsa megoldásaim viszont akadtak szép számmal, de azért néha egész jól avatkoztam játékba. Kondícióm láthatóan hagy még kívánnivalót maga után, annak ellenére, hogy így is elég gyakran kívánom, hogy legyek fittebb.

Ma este újra pályán a csapat, becenevünkön a kulák. Ha folytatódik remek győzelmi sorozatunk, akkor továbbra sem borotválkozok. Ez egy fajta hagyomány. Nemrég találtam ki.

A Kulagép FC őszi szezonjáról a következő hetekben is rendszeresen tájékoztatom majd olvasóimat. Ha nem is hetente, de időnként mindenképpen.