Négyes lett a záróvizsgám, elfogyott a paprika. Ilyen és ehhez hasonló eseményekről szól ez a bejegyzés.

A legfontosabb, hogy megvan a záróvizsgám. Nagyon készültem rá, tegnap este borotválkoztam, körmöt vágtam, még zuhanyoztam is. Aztán megnéztem egy részt a kedvenc sorozatomból, és éjfélkor lefeküdtem aludni, hogy kipihent, üde és friss legyek ma reggel. Minden a tervek szerint alakult, reggel hatkor arra ébredtem, hogy pisilni kell, miután ezzel is végeztem még picit lustálkodtam, és végül hétkor kikeltem az ágyból. Felöltöztem, fogat mostam, és elindultam, hogy legyőzzem a vizsgabizottság morózus tagjaiból álló ellenséget.

A buszon nem történt semmi rendkívüli, a közelemben még egy büdös ember sem volt, pedig elő szokott fordulni. Ja, és nem a büdösekről jut eszembe, de múltkor láttam a Boros Lajost. Sokkal magasabb, mint a rádióban. Útközben azon gondolkodtam, vajon bajnok lesz-e a Fradi. Kicsit korán értem oda, de így legalább remekül összebarátkoztam sorstársaimmal, akiket most láttam először és talán utoljára is. Azért egy két feszültségoldó viccet mondtam nekik is, hátha könnyebb dolguk lesz. Én a magam részéről úgy éreztem, hogy ilyen rövid körmökkel nem lehet gondom.

Eredetileg úgy volt, hogy negyedikként kerülök sorra, de öt perccel a kezdés előtt közölte a főboss, hogy mégis inkább velem kezdik, szervezési okokból. Azt mondtam, jó, bring it on, bitch! Persze, nem ezekkel a szavakkal.

Az első rész kissé csalódást keltő volt. Meg kellett védenem a szakdolgozatot, de hiába hoztam magammal a pajzsomat és a legjobb szíriai kardkészítő mester kovácsolta szablyámat, kiderült, hogy csak verbális eszközökkel vethetem magam a küzdelembe. Szerencsére a szájkaratéban is jobb voltam, így enyém maradt a szakdolgozat, pedig a bírálóm előtte azzal hencegett, hogy elveszi tőlem és elküldi Macedóniába, a szkopjei konzervgyárba. Hát nem így lett.

A továbbiakban minkét tételemet elmondtam, bár voltak rázós részek és néha nem igazán éreztem jól magam, de végül csak sikerült. A szart is kivizsgáztam belőlük. Sajnos felkészülési idő híján nem voltam képes túl összeszedetten beszélni a témáimról, egyszer még azt is mondtam, hogy "brgah", aminek ugyebár nincs is semmi értelme. Talán lehetett volna jobb is. De rosszabb is lehetett volna. Vagy lehetett volna ugyanilyen, és végül ez utóbbi forgatókönyv valósult meg.

Az osztályzatom így végül négyes lett, aminek nagyon örülök. Örüljetek velem!

Ja, és ahogy azt már az elején említettem, elfogyott itthon a paprika. De mindegy, mert ma inkább csak sörözök.