Újra itt a rendszeres keddi poszt. Nem lesz hosszú, de tartalmaz egy hivatkozást, úgyhogy, aki akar a Club '89 nyári kirándulásáról egy kis beharangozót olvasni, az megteheti.

Ma van az utolsó hetem, amit a NUK-ban töltök. Szerencsére még pont van elég WC-papírom a szekrényben, bár ez talán eggyel több információ a kelleténél. Nem fog hiányozni ez a kollégium, bár az utolsó hónapokban hely az volt bőven, ma meg még Krumpli is kiköltözik, úgyhogy péntekig annyi helyem lesz, hogy csak na.

És most minden átmenet nélkül, íme a link! Pénteken indulunk kirándulni, majd beszámolok róla.

Tegnap két és fél órát töltöttem különböző BKV-buszokon, ennek jelentős részét azért, mert elfelejtettem tesóméknak elvinni a borsót, pedig gyakorlatilag azért találkoztunk. És még postán is voltam! Zajlik az élet, de végre túl vagyok egy jó adag ügy elintézésén, ez pedig jó érzés. Majdnem olyan jó, mint az otthoni bodzaszörp, amit épp iszok. Hja kérem, nem lehet mindig sörözni!

A buszról jut közben eszembe! A csütörtöki Fradi-meccsről még nem is írtam. Este hétkor kezdődött az örmény Ulisses elleni mérkőzés, és valóban odüsszeuszi kalandok után értem ki a stadionhoz - húsz perccel a kezdés után. Érdekes, hogy nem a messze földön híres, magyar focipályákon ismert beléptetés volt ennek az oka, hanem a dugó. Fél hatkor indultam a Camponától, de a Budafoki úton (illetve már előtte is), úgy beállt a közlekedés, mint én fogok hétvégén. Egy tízméteres szakaszt húsz perc alatt tettünk meg a 33-assal, odakint pedig rendre elszáguldottak mellettünk a gyalogosok. Ráadásul zuhogott az eső. Éreztem, hogy ez nem lesz jó, le is szálltam az első megállónál, és elindultam gyalog. Öt megállót sétáltam, közben több buszt is lehagytam, majd a Kelenföldi Erőműnél megláttam egy szurkolótársamat, aki szintén a 103-as buszra várt. Nagy darab, kopasz srác volt, zöld Fradi-pulcsiban. Felidézem a beszélgetést:

Én: Helló, te is a 103-asra vársz?

Ő: (komoly arccal bólintott).

Ennyi. Annyira szigorúan nézett, hogy inkább nem kezdtem el az esélyekről kérdezni, inkább felszálltam a buszra, amin újabb akadályként egy hatalmas és nagyon büdös kutya nehezítette a dolgom. Meg egy újabb, ezúttal kisebb dugó. Végül, két óra utazást követően, ázottan megérkeztem a stadionba, és ezután öt perccel megszereztük a vezetést! Csak rám vártak a gólokkal, a vége 3-0, remélem Jerevánban már nem lehet innen elcseszni.