Miért van az, hogy amikor a legtöbb tanulnivalóm lenne, pont akkor támad sürgős jutubéznivalóm? Vagy pont olyankor jön az ihlet, és kezdek el világhírű regényt írni? Vagy csak annyira nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy tanulni KELL, hogy inkább blogbejegyzést írok arról, hogy "miért"?

Miért írok már másodszor olyan posztot, amelynek minden mondata kérdő? Hányat? Akkor inkább nem? Ez most mi volt? Álmos vagyok már vagy tanuljak még? Hazudtam az előbb a tanulásról? Fogok még ma tanulmányokat olvasni Puskinról? Időben kelek reggel, hogy inkább mégis akkor folytassam? Vége ennek a bekezdésnek? Miért nincs?

És most? És ettől nekem jobb, hogy új sorban folytatom a kérdések özönét? Özönnek nevezhető-e ez egyáltalán? Unod már annyira, mint én? Vajon az ÁSÉS blogot is ennyire unalmas szerkeszteni?

How many roads must a man walk down before you call him a man? Idézőjel minek az? Hogy hívták a Dallasban a Cliff Barnes-t alakító színészt? Lehet, hogy csak alvásra van szükségem? Ez a kis szösszenet tizenegyedik hó tizenegyedikén tizenegy óra tizenegykor jelent meg? Most leellenőrizted? Hogy mi? Egy perccel és tíz órával korábban? Nem mindegy? Vagy éppenhogy nem mind egy?

Lassan megőrülök? Rendet is kéne rakni az ágyamon? Nincs még itt az ideje abbahagyni? Ugye?

Vége?