Az előző heti összefoglaló elmaradt, ennek oka, hogy kifogyott a billentyűzetből a tinta. Valójában meg azért nem írtam meg, mert nem volt kedvem, ugyanis kikaptunk. Bizony, megvan az első vereség, az Oranje mérte ránk e súlyos csapást. Ma este az eSense ellen javíthatunk. Lapozz, ha érdekelnek a részletek!

Őrült vagyok vagy zseni? - kérdezhetnétek joggal. Hogy miért? Hát azért, kedves olvasóim, mert a hétvégén létrehoztam a legszörnyűbb gasztronómiai alkotást, amit ember valaha készített. Korábbi szendvicsreceptjeimnél sokkal extrémebb fogással van dolgunk.

Hétvégén szüreteltem, ebédre már kicsit be is rúgtam szombaton, de nem nagyon. Viszont nem is erről lesz szó, ez csak egy kis felesleges információ volt az életemből. A Kőszegi Szüreti Fesztiválról szóló írásomban megígértem, hogy felelevenítek egy régi, nagyon rövid, és meglehetősen érdektelen sztorit a Kisváros c. sorozattal kapcsolatban.

Második 3-3-as döntetlenjét játszotta tegnap este az Aranyhadsereg az ELTE kispályás focibajnokságának C/1 csoportjában. A csapat így jelenleg veretlen és az ötödik helyet foglalja el a tabellán. Részletek a tovább után.

Sportbarátok, eljött a ti időtök itt az Ádám-blogon! Mától kezdve minden hétfőn (vagy kedden) beharangozók és összefoglalók olvashatók az ELTE kispályás focibajnokságának C/1 csoportjában szereplő Aranyhadsereg mérkőzéseiről.

Az Esquire magazin szerint Kate Beckinsale a világ legjobb nője. Fogok én velük vitatkozni? Nem. Hölgyeim és uraim, Kate Beckinsale!

Visszaolvasgattam néhány korábbi bejegyzésemet, és bizony azzal kellett szembesülnöm, hogy szinte minden alkalommal időtálló, remek szövegeket sikerült alkotnom. A legjobbak a hosszabb, semmiről szóló fejtegetések voltak. Ennek örömére kifejtem a műfajjal kapcsolatos nézeteimet.

Hogy nevezik a női apácát?

Anyáca.

Ma reggel negyed (na jó, fél) órás meditálás közben két dologra lettem figyelmes.

Egy: A jobb alkaromon egy vízipókos pecsét van.

Kettő: Az alsógatyámon hatalmas, vörös spermák beszélgetnek.

Mindkettőt meg lehet magyarázni, és meg is tudnám. De inkább nem.

Kőszegen is volt szüreti mulatság, és ha már ott lakom, gondoltam, csak írok róla valamit. Nem lesz túl hosszú - ennek oka, hogy nem vetettem bele túlzottan magam az éjszakázásba idén, de azért szombaton felmentem a Fő térre megnézni, hogy mégis mi van.

Te vén fasz!

Élménybeszámolok.

Az őszi szeszon (ééérted, szesz+szezon... kiváló szójáték, nemdebár?) legjobban várt eseményére került sor a hétvégén. Szekszárdon szüreti fesztivál volt, én pedig immár negyedik alkalommal leruccantam hétvégére egyet borozgatni.

Van egy öcsém, aki összehozott nemrég egy jó kis oldalt. Otthoni stúdiózás, zene felvétele. Ilyesmikről szól. Ötletek, tippek, trükkök. Dob mikrofonozása, vokál rögzítés, gitárerősítő mikrofonozása - néhány téma, csak, hogy lássátok, hogy milyen csuda dolgokról van ott szó. A cikkek folyamatosan frissülnek. Tök jó.

Vicces. Egyéb kommentár nem is szükséges. (Hol: US Open, mikor: hétfő éjszaka, a szerb Stepanek elleni győztes meccse után)

Viszont Sarapova sajnos kikapott a harmadik körben a névtelen amerikaitól, Oudintól. Várjunk csak! Mégiscsak van neve! Akkor is szomorú. Na nem baj, majd megnézem még egyszer John és Novak bolondozását és jobb kedvre derülök.

Hétfő délelőtti furcsaságok. Kettő darab:

Első: Reggel voltam egy órán, ami ugyan nem volt túl megerőltető, ennek ellenére utólag kifejezetten fájdalmasnak lehet mondnai. Fizikailag. Ugyanis óra végén ahogy felálltam, egy kifejezetten éles fájdalom hasított a hátamba/vállamba. Valószínűleg elültem. Rossz volt az ülőalkalmatosság. Ilyen ez az ELTE: HÁTráltatják az embert, meg szék tények elé állítják; Felültetik; egy vállrándítással elintézik...

Második: Itthon vagyok már; ülök, nézem, mi újság a világhálón. Bámulom a monitort, épp a winampba pakolom a pofátlanul popos zenéket, amikor hallok valami zümmögést a jobb oldalam felől. Elfordítom a fejem és hirtelen VÁÁÁÁ! Megijedtem! Hogy mitől? Természetesen a mellettem 4 centire lógó törölközőtől.

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ez a két meglehetősen nevetséges és viszonylag szánalmas szösszenet megér-e egy posztot így önmagában, ezért írok még valamit. Nézzük csak, mi történt a nagyvilágban? Három mai hírt fogok kommentálni:

1, Bajnai magyar-szlovák hidakat építene - írja az Index.

Felőlem...

2, Mégsem volt H1N1 az ELTE-ÁJK tatai gólyatáborában. (Origo)

Hálistennek.

3, A Richter-skála szerinti 7-es fokozatú földrengés rázta meg Albánia északkeleti hegyvidékét vasárnap éjszaka. Csak anyagi kár keletkezett. (Origo)

Úgy.

No, ezzel is megvolnánk. A viszontlátásra!

Mindenki figyeljetek!

Úgy döntöttem, hogy eleget vártam. Alaposan kialudtam magam a legutóbbi bejegyzés óta, úgyhogy most már tényleg hamarosan újra lesznek írások itt. Ennyi.

Kedves olvasóim! Meguntam a blogolást egyelőre. De ezt nyilván ti is érzékeltétek. Majd ha lesz kedvem megint írni, akkor folytatom. De ez nem most lesz. Majd szólok, mikor. Lehet, hogy már holnap, de lehet, hogy csak jövőre.

Mit jelent a BN? Íme néhány lehetséges verzió:

Bebaszunk Nagyon? Bebaszunk Náthásan? Budapesti Nemzetközi? Boldog Névnapot? Bomba Nők? Brutális Narvál? Betegeskedő Németek? Bocsi, Noémi!? Borozzunk, Nem? Baszd Neg? Ballagjunk Nepálig? Botanikusok Nézeteltérése? Beugró Nagyondrága? Bólogató Nézelődők? Banális Név? Banánt Naranccsal? Behányok Negyedszerre (is)?

Nos, egyik sem helyes. Vagy inkább mindegyik egy kicsit. Kivéve talán a narvált, de még az is megeshet. Kezdődik a Budaörsi Napok!

És most ez azt jelenti, hogy megint lesznek posztok? Nem tudom! De majd a hétvégén, ha vége ennek az egésznek, lehet, hogy írok egy összefoglaló élménybeszámolót.

Különben meg gyertek el, mert elég jó szokott lenni.

Eszembe jutott valami. Valami hülye filmet néztem, amiben Morgan Freeman volt az elnök, és ekkor döbbentem rá... Hogy mire, az a bocsánatkérés után rögtön kiderül.

Az előző bekezdés első mondatának utolsó szava és a második mondat első szava megegyezik. Ezúton kérnék elnézést ezért a kis malőrért.

Szóval, ugye öcsém is nézte a filmet és rendkívül ügyesen lefordította a fent említett színész vezetéknevét: Ingyenember. Ez a felismerés pedig egészen más fényben világítja meg az amerikai polgárháborút és Lincoln elnököt.

Óriási félreértés lenne csupán a rabszolgák felszabadítása? Lehet, kedves olvasóim, lehet. Elképzelhető, hogy 1861-ben a beiktatási bulin Abraham Lincoln így szólt egy politikus haverjához:

- Hey buddy, I have a great idea! Free slaves!
- You're right, AbE! Why would we pay for them?
- Yeah. Now, pass me the whisky!

Persze, az is lehet, hogy nem volt ilyen beszélgetés. De ha volt, akkor vajon mivel magyarázható, hogy végül mégis felszabadították a fekete rabszolgákat? Nyomdai hiba? Zsarolás? Eltörött az asztal lába? Levittem a szemetet? Mennyivel kell megszorozni hetet hogy huszonegyet kapjunk?

Valószínűleg sosem tudjuk meg a választ.

De cserébe itt egy másik kérdés: Léteznek-e szakállas kínaiak? Ilyen vékonybajszú kínaiakat már láttam, de szakállasra nem emlékszek. Ráadásul, ha a google képkeresőbe beírom, hogy szakállas kínai, akkor olyan találatokat kapok, mint: ló, kopasz magyar férfiak, papagájok, valami hüllő, zselés cukor, satöbbi. Ha valakinek van képe, amely szakállas kínai férfit ábrázol, annak megköszönném.

Good to be back, good to be back...

Idén eddig nem sokszor jelentkeztem. Hanem kevésszer. Néhány dolgot elmesélnék, hogy mi minden történt velem az elmúlt pár hétben, aztán jöhetnek a fontosabb dolgok is.

Még decemberben elutaztam Üzbegisztánba, egy nemzetközi sakkversenyre, ahol második helyezést értem el. Érdekes volt a lebonyolítási rend, megpróbálom felidézni, hogy is zajlott a torna. Első körben selejtezőt kellett játszaniuk a piros pulóverben érkezőknek, a hetven év feletti eszkimóknak és annak a négytagú őzcsaládnak, akik eredetileg nem is sakkozni jöttek, hanem a zsebkendőkiállításra. Végül azért beálltak és nem is okoztak csalódást. A főtáblára végül tizenkét versenyző került, köztük volt a címvédő, valamint a hírhedt Moronov is, aki minden meccset úgy kezd, hogy feláll, hirtelen előrehajol és kiharapja az ellenfél ádámcsutkáját - vagy legalábbis megpróbálja.

Kezdésnek leütöttem pár parasztot meg egy lovat aztán kezdődhetett is az első parti. Nyertem. Hat forduló után a harmadik helyen álltam, ám ekkor hoztak egy új szabályt, miszerint minden második meccs közepén a versenyzők saját levetett cipőikkel kidobóznak és a győztes plusz egy ponttal valamint egy fél touchdownnal gazdagodik. Utóbbi a végeredménybe nem számított bele, de járt érte különdíj. Az egy hetes verseny csúcspontja az üzbég női tekeválogatott karácsonyi táncdal-összeállítása volt. Na, meg ugye az én meccsem Mirzijojevvel, akitől szoros meccsen kaptam ki. A végjátékban húzott váratlan megoldásaival teljesen összezavart: a királyt ráültette az egyik lóra, a szomszéd táblákról összelopkodta a bástyákat és olyan falatt húzott fel belőlük, hogy esélyem sem maradt. Pláne azután, hogy az asztal sarkából rakétakilövő állomást faragott és folyamatos légicsapásokkal zavart meg a koncentrálásban. Nem baj, az ezüst is szépen csillog, így is nyertem egy kecskét meg egy társasjátékot.

Az üzbég kaland után jobbára itthon voltam, vizsgázgattam meg ilyenek. Elkezdtem hárfa-tanárhoz járni, úgy érzem, ez a hangszer jól jön majd a metál bandámban (Cserepes Szájú Halálfejek).

A tovább után megtudhatjátok, hogy miért jó a szendvics?