Élménybeszámolok.

Az őszi szeszon (ééérted, szesz+szezon... kiváló szójáték, nemdebár?) legjobban várt eseményére került sor a hétvégén. Szekszárdon szüreti fesztivál volt, én pedig immár negyedik alkalommal leruccantam hétvégére egyet borozgatni.

Péntek reggel vidám kis csapatunk (három fő: Bence, a házigazda; Bencéné Szilu, és jómagam), akkor még frissen és józanul, a Népligetben gyülekezett. Buszra szálltunk és a Fehér Nyíl röpke három óra leforgása alatt elrepített minket a művelet helyszínére, a kacér nevű Szekszárdra.

Nem véletlen, hogy Szekszárd Tolna megye székhelye. Itt ugyanis VAN bor, mégpedig minőségi és odabaszós. Ezzel szemben például Tolna városában NINCS például Jäger - legalábbis egyszer, tavaly nyáron, nem volt. Pedig kerestük. Még esetleg Paks jöhetne szóba, de hát ott csak egy nyamvadék atomerőmű van - azt meg nem lehet meginni. Persze, ha meglehetne, akkor biztos nagyot ütne... De nem is ez a lényeg most.

Hanem a fesztivál, ugye. Szóval megérkeztünk. Hamar befoglaltuk a headquarters-t; ami nem volt más, mint Bence anyukájáéknak a volt lakása. Ezt amúgy csak azért jegyeztem meg, hogy szóba hozzam Bence-anyut, akibe egy kicsit szerelmes lettem.És ha már kis barátom rokonainál tartunk, meg kell említenem Bogit, hugit. Belé még szerelmesebb vagyok. Nem utolsó sorban azért, mert nagyon fincsi a muffinja. Köszi, Bogi! Mondjuk egy kicsit sajnálom, hogy nem találkoztunk ebben a három napban.

Na, de mielőtt még túlságosan is elmerülnék leendő feleségem lenyűgöző szépségében, rátérek inkább az esti programra.Viszonylag korán, úgy fél hat felé kezdtük megvalósítani ördögi tervünket: elfogyasztani a fesztivál teljes borkészletét. Nos, nem sikerült. De kitartó próbálkozásunk ahhoz bőven elég volt, hogy hősies erőfeszítéseink eredményeképp a tökéletes bormámor magával ragadó érzése üljön ki amúgy is vidám arcocskánkra. Köszönet érte a Sárosdi, a Márkvárt, a Bodri és a Ribling pincészetek remek borainak. Ja, és még Húsvasalóban is voltunk. Ittunk orosz málnát, amit biztos nem azért hívnak így, mert nincs benne vodka. Nem vagyok biztos benne, hogy az előző mondat azt jelenti, amit szeretném, hogy jelentsen; a lényeg, hogy volt benne vodka. Meg házi málnaszörp. Finom. Oda azért tértünk be egyébként, mert egyrészt kurva jó hely, másrészt meg néhány helyi haver szülinapot ünnepelt. Le is nyúlták a poharainkat, aztán később egyet visszaadtak, de végül azt is elkérték, mielőtt hazamentünk.

Másnap reggel nehéz volt az ébredés. Társaságunk hölgytagja még jól be is hányt. De csak az almalé miatt. Volt fél napunk regenerálódni, ezt az időt jórészt (igazi egyetemistákhoz méltón) evéssel, 4-8 éveseknek való társasjátékozással, és természetesen az elmaradhatatlan legózással töltöttük. Fontos tény, hogy a Bence NEM tud legózni. (Belső poén, de annak igazán pazar.)

Szombaton már igazi tömeg volt, és még befutott pár haver Pestről. Volt aki úszósapkában ivott (Nándi), volt aki nem (a többiek) és volt olyan is aki felmászott egy kamionra. Terrorman idén nem volt, de most ezt az epizódot időhiány miatt nem fejtem ki, így viszont a beavatatlan olvasók nem tudják hová tenni ezt a szót. Vigasztalásképpen rögtönzök nekik egy verset:

Szekszárdon szürettem,
Vörösbort vedeltem.

Persze mi nem vedeltünk, csak kultúráltan kortyolgattunk. A hétvége himnusza a jól ismert Belga-dal, illetve annak némiképp módosított szövegű verziója lett:

"Nem csak a Sárosdi jó-ó!
Szüretkor Ribling is fogyasztható-ó!
Szekszárd a tőkekirá-ály!"
 

Szombat este még egy fasza jazz-koncert is volt, a Junior Stars küldte az érzést a bódult tömegnek. Ezen az estén még kilenc körül volt egy kis holtpont, amikor is úgy éreztük, hogy egy kis víz, de még inkább egy jó hideg sör nem jönne rosszul. De aztán persze kiderült, hogy csak pillanatnyi elmezavar volt, győzött a bor (többnyire kékfrankos, de azért becsúszott egy-egy kadarka, cabernet sauvignon és merlot is - ha jól emlékszem). Olyannyira győzött, hogy alig bírtuk abbahagyni. Így aztán az éjszaka folytatódott. Előbb sikeresen követeltük a sajtok szabadságát, majd a kiváló tejtermékek majszolása közben újabb üvegek ürültek társaságunk kitörő örömére.

Vasárnap kora délután pedig, sajnos, már indultunk is haza. Kicsit később, mint gondoltuk, csak hát ugye valaki nem a Szekszárd-Budapest, hanem a Budapest-Szekszárd útvonalra keresett rá a neten. No, sebaj.

Epilógus: Én még azért a biztonság kedvéért vasárnap, már itthon a koliban is berúgtam picit; és többek között ittunk egy üveg rendkívül szar, Mulatós márkájú bort. Szobatárs hozta. Legalizáld, legalizáld, a borból a minőséget legalizáld...