Rengeteg szervezést igényelt, elképesztő telefonszámlám lett, mire tető alá hoztuk, de sikerült, elkészült, itt van. Íme, az interjú az Ádámmondja-blog egyetlen szerzőjével, Ádámmal!

Ádámmondja: Helló, Ádámbátyám!
Ádámbátyám: Szervusz, Ádám és üdvözlöm a kedves hallgatókat is. Egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy köszöntsem négylábú barátomat, Morzsit. Szia Morzsi!
ÁM: Sokakat foglalkoztat, hogy mi az igazi neved. Mi az igazi neved?
ÁB: Dzsenifer.
ÁM: Miért kezdtél el blogolni?
ÁB: Hé, nem én kezdtem, oké?! Odajött hozzám az a gyerek, hogy van-e zsepim. Erre mondtam, hogy van, de taknyos. Mire ő aszongya, hogy "te vagy a taknyos!" Mondtam neki, ne pofázzál, te kis nácigány! Na, erre aztán elpityeredett és hazament.
ÁM: Elvont vagy?
ÁB: El.
ÁM: Nem zavar, hogy a válaszaid csak ritkán adnak igazi feleletet a feltett kérdésre?
ÁB: Hát, végülis, szerintem piros.
ÁM: A blogolás mellett is foglalkozol írással?
ÁB: Hehh, mintha nem tudnád. Igen, mindenféléket írok - meséket, novellákat, verseket, dalszövegeket. 16 évesen szerkesztettem először újságot, a hat szám után megszűnt 2Heti Nyúzt.
ÁM: Népszerű újság lehetett...
ÁB: Ne gúnyolódj, te kis majom! Népszerű volt, a családom nagyon szerette. Csak üzletileg nem bizonyult jó befektetésnek.
ÁM: Dalszövegeket is említettél. Zenekarod is van?
ÁB: Nem, én nem tudok zenélni, ellenben öcsém, Ákos igen. Ő a Tumble Dryer együttes mindenese, egyelőre csak a Holt Vidék c. dal van kész, de annak a szövegét én jegyzem.
ÁM: Szeretsz szóviccelni?
ÁB: (gonosz vigyor) Ó, igen, még mennyire!
ÁM: Járja rólad már elég régóta az a pletyka, hogy kettős életet élsz. Éjszakánként szuperhősnek öltözve űzöd a bűnt. Igaz ez?
ÁB: Már amennyire. Vizsgáljuk meg ezt az állítást egy kicsit közelebbről. "Éjszakánként": ez például igaz; "szuperhősnek öltözve": félig igaz csak, ugyanis nem szuperhősnek, hanem pizsamába; "űzöm a bűnt": nem igaz, itt összekeveredtek a betűk: üt a bűzöm - ez a kifejezés sokkal helytállóbb.
ÁM: Szerinted mennyire fontos az önirónia?
ÁB: Nagyon fontos. Sok ember rohadtul komolyan veszi magát, közben meg annyi eszük van, mint egy aszparágusznak és annyit érnek, mint az a darab sár, ami múltkor lejött a cipőmről és ott díszelgett az előszoba közepén, de aztán kitakarítottunk. Szóval, igen, azt hiszem segít, ha az ember tud nevetni magán.
ÁM: A te esetedben ez nem lehet nehéz, hiszen nagyon vicces vagy.
ÁB: Köszönöm szépen, örülök, hogy így látod. Jól esik, ha mások is dícsérnek.
ÁM: Laktál már valaha Kiskunmajsán?
ÁB: Nem, még soha.
ÁM: Vártam egy kicsit, hátha észreveszed magadtól is, de az egyik korábbi válaszodban...
ÁB: Ne is folytasd, tudom, kimaradt egy 'n' betű, plusz volt egy kis anomália az 'ü' és az 'ű' körül. Reméltem, hogy sikerül eltussolni a dolgot, de most már belátom, hogy hibáztam.
ÁM: Igen. Nos, akkor térjünk is át rögtön a sportra. Tudjuk, hogy az Aranyhadseregben focizol, azt is, hogy Fradi- és Newcastle szurkoló vagy, kedvenc játékosod pedig Joey Barton. Azt viszont nem sokan tudják, hogy nemrég egy teljesen új sportágat fejlesztettél ki. Beszélnél bővebben erről?
ÁB: Kvadrinak hívják, egy nagyon egyszerű játék. Most részletekbe nem mennék bele, készül a honlap, majd ott. A kvadriszövetség is alakulóban van, én leszek az elnöke. Azt sem árt tudni, hogy jelenleg én vagyok a világ legjobb kvadrisa.
ÁM: A CNN értesülései szerint a blogod olvasói arra készülnek, hogy megostromolják a házadat. Mit tudsz erről?
ÁB: Semmit, de most úgysem vagyok otthon.
ÁM: Állítólag arról van szó, hogy a tavalyi Antikrisztus-sorozat döntőjéről nem készült el a beszámoló. Mi van ezzel a dologgal?
ÁB: Ez egy elég kínos kérdés. Nem igazán merek beszélni róla, de azért mégis. Az történt, hogy tavaly decemberben kiderült, hogy az Antikrisztus-pályázat Homo sapiens sapiens jelöltjei mind vesztettek. Így sajnos honfitársunk, Kisteleki István sem nyerhetett. Kiderült, hogy két pályázó is magáénak vallja a címet. Az egyikük Roli, a mocsári teknős, a másik pedig maga Isten. Még mindig folyik tehát a harc, de már nem az eredeti formájában, hanem egyfajta jogi csatározásként. Közben pedig a Vatikánból robotvirsliket küldtek hozzám, akik megfenyegettek, hogy meg ne írjam, hogy Isten az Antikrisztus, különben elvisznek Azerbajdzsánba és betesznek egy kurrva hideg hűtőszekrénybe nagyon hosszú időre.
ÁM: Brr, ez nem hangzik túl jól. De most akkor nem kerülsz bajba?
ÁB: De, elképzelhető.
ÁM: Mi a legdurvább dolog, amit valaha hallottál?
ÁB: Hogy egy embert szarrá vertek, onnantól meg, ha nagyvécére kellett mennie, mindig csak letört magáról egy darabot és már kész is volt.
ÁM: Miért nem írsz soha politikáról? Nem érdekel?
ÁB: Nem az, hogy nem érdekel, szoktam olvasni újságokat. Csak nem szeretem. Meg tele van a net okoskodó bloggerekkel, akik megmondják a frankót a fideszről, a gyurcsányról meg az adókulcsról és szerintem ez az esetek 99%-ában meglehetősen szánalmas és unalmas.
ÁM: Lassan lejár az időnk, köszönöm, hogy időt szakítottál erre a kis beszélgetésre.
ÁB: Szívesen máskor is. Vagy ahogy a medve mondja: Brumm!