Üdvözlöm a nyálas olvasókat! Kitaláltam, hogy a rendszertelen posztolások elkerülése végett ezentúl minden kedden fogok írni egy bejegyzést, akkor is, ha nincs keddvem, vagy mondanivalóm. Utóbbi amúgy sem szokott lenni egyébként. A rovat címe arról a családi szokásról kapta a nevét, hogy amikor még többet voltam otthon, és nem a koliban ettem a májkrémes zsömlét, akkor mindig valamilyen főzelék volt a keddi menü.

Lássuk tehát az első keddi irományt. Ami azt illeti, most van miről írni, hiszen - ha valaki még nem tudná - ötös lett a szakdogám. Az ezen alkalomból megrendezendő ünnepségsorozat tegnap kezdődött, ma a Pointerben folytatódik, sőt, lehet, hogy szerdán is tart még. Valamilyen szinten persze várható volt, hogy minimum jelesre értékelik a munkámat, de fő a szerénység, úgyhogy inkább váltsunk témát, mielőtt kijelentem magamról, hogy isten vagyok.

Mellékesen megjegyezném, hogy mialatt ezeket a sorokat írom, időnként fel-felpattanok a helyemről, ugyanis egy nagyon fenyegetően repkedő darazsat próbálok a bogármennyországba küldeni. Úgy veszem észre, most kimenekült, de nem is akarok ezzel untatni senkit, a bogaras posztokból már így is elég volt.

Meg egyébként is. Sokkal szívesebben vadásznék krokodilokra. Az sokkal férfiasabb. (Na, nem mintha nem lenne férfias egy darázs elleni küzdelem.) Meg a krokodilhoz nem kell ugrálni sem, mert ő alapból ott van a földön, nyújtogatja a szánalmasan lapos kis fejét, hogy majd ő megharap. Hát, tudod mikor, öreg! Az Állatkertben is láttam egyet, hát mire megmozdult egy centit, a többiek már bejárták az egész helyet. Annyi idő alatt még a nevemet is belehímeztem volna a hátába. Hülye krokodil.

A másik érdekes hír a tanulmányaimmal kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy nem beszélek oroszul, sikeresen átmentem a vizsgán, sőt, még meg is dicsérték a szóbeli skilljeimet, pedig hát a terembe belépve még azt sem nagyon értettem, hogy hova üljek le, amikor meg az indexemet kérték, én a feladatlapot, a tollamat, de még az üres piszkozatlapot is előbb nyújtottam, mint a fekete könyvecskét. Persze, ez csak a lányos zavaromnak tudható be, a vizsga érdemi részében valóban brillíroztam, olyan kifejezésekkel ejtettem ámulatba a vizsgabizottságot, amiket talán még ők sem ismertek.

Visszajött a darázs! Bebújok a szekrénybe!

Csak vicceltem, nem bújtam be.

Hamarosan be is fejezem ezt az első keddi bejegyzést, és visszatérek az államvizsga-tételek csodás világába. Ha valakit tovább olvasmányok érdekelnek, látogasson el a karatty-blogra, oldalt megtalálható a linkje. Érdekes véleményeket olvashatnak tőlem és szerzőtársamtól mindenféle témákban. Hétvégén még Index-főoldalon is voltunk, ami mindig egy érdekes élmény.