Az alábbi filozófiai eszmefuttatás a buszon jutott eszembe. Hazudtam. Nem is ott, hanem máshol. De már nem emlékszem, hogy hol, úgyhogy teljesen a buszt sem zárhatom ki. Na, mindegy, következzék az okfejtés, amely megváltoztatja a vizes törölközőkről alkotott véleményünket:

Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után. Nem is az, hogy van-e élet a halál előtt. Hanem az, hogy ha van élet a halál után, akkor vajon van-e halál a halál utáni élet után? Nos? Aki tudja a helyes választ, nyer egy lufit, a többiek között kisorsolok egy túró rudit.

Sőt! Vajon van-e élet a halál utáni élet utáni halál után? És ha van, akkor visszakerülünk a mennyből/pokolból/nirvanából a földre? Hiszen ez lenne a logikus. És ha ez az egész igaz, akkor van halál az élet előtt is, nem? Hiszen könnyen lehet, hogy az, amit csak egyszerűen életnek nevezünk, az valójában a halál utáni élet utáni halál utáni élet utáni halál utáni élet utáni halál utáni élet utáni halál utáni élet.

Az egész elméletem megdőlne akkor, ha bevezetnénk az örök élet fogalmát. Ezt a problémát azonban könnyedén áthidalhatjuk, mégpedig úgy, hogy nem vezetjük be ezt a fogalmat.

Más kérdések is felmerülhetnek, ha kicsit jobban elmélyedünk a témában. Ha a halál után halva születünk, akkor előfordulhat, az is, hogy a "halál utáni élet" helyett a "halál utáni halál" esete forog fenn. Az "élet utáni élet", ezzel szemben, csak akkor lehetséges, ha közben nem halunk meg, de ez olyan logikai öngól lenne, ami szinte biztosan elpusztítaná a világegyetemet. Erre van is egy szabály, így szól: csak akkor kapunk élet, ha lál.

Most, hogy majdnem mindent sikerült tisztázni, már csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen típusú Nobel-díjra jelöljenek engem ezért a teóriáért. Közgazdasági? Irodalmi? Esetleg béke? Talán a kémiai lenne a legvalószínűbb. Bár annak nem örülnék, mert szerintem a kémia büdös.