Dred - Felkelt a nap

Szép volt az este, minden várt,
Tudtam, hogy érkezel hozzám.
Forró a szellő, fénylő hold
És az a vágy, mi régen volt.
Reggel keltett a telefonod,
S egy kedves hang lágyan beleszólt.
Már bánom, mindent elhittem,
De már rég neked adtam mindenem.

Felkelt a nap, itt vagy velem,
Érzem, végre megteszem,
Nincs már jó szó, nincs kegyelem,
Élhetem az életem.
Felkelt a nap, elfeledem
Azt, hogy mit tettél velem,
Nincs már több vágy, nincs több esély,
Elfogyott minden remény.

Másnap a parton láttalak,
Ahogy a két kezét fogtad.
Nevetnem kellett éjjel már,
Ó, de szép, de ez nem az a lány!
Napról napra más változat,
Éjszakánként újabb áldozat.
Ezek után azt kérdem én:
Létezik-e jó is a föld színén?!

Műelemzés

Dred napjaink egyik legjobb kopasz zeneszerzője. Zenei zsenialitása vitathatatlan. Most azonban koncentráljunk a dal mondanivalójára és stilisztikai megoldásaira. Megéri!

A szerző rögtön egy erős képpel nyit, az est reményteli ábrázolása még csak sejteti, hogy később tragédia fog történni. Mindenesetre a "minden várt/érkezel hozzám" rímpár gyönyörű, Kosztolányi sem találhatott volna ki szebbet. Az első versszakból kiderül, hogy a lány egyedül maradt éjszakára, de a "forró szél" és az erősen világító Hold sem tudta megakadályozni abban, hogy elnyomja az álom. Reggel telefoncsörgésre ébred és egy kellemes hangú közvélemény-kutató (a barátja, az a szemét) szól bele a telefonba. Itt azonban megint nem a mondanivaló a fő lényeg, hiszen a telefonod/beleszólt rímpár önmagában elég ok a teljes katarzisra. Az utolsó két sor aztán véglegessé teszi a tényt, miszerint ez a dal szomorú.

Következik a refrén. Reggel van és nincs remény, így foglalhatnánk össze a lényegét, de nagy hibát vétenénk, ha nem merülnénk el a felhasznált szavak egyediségén. Tessék csak megnézni, sehol egy közhely! Dred nem csak teljesen új szavakat alkotott a magyar nyelv számára (vágy, érzem, elfeledem), hanem olyan kifejezéseket is létrehozott már létező szavak segítségével, mint például: "élhetem az életem" vagy "nincs több esély". A refrén a harmadik strófa után ismétlődik majd.

A következő szakasz irodalomtörténeti szempontból fontos, hiszen a harmadik-negyedik sor kétségkívül a valaha írt legszebb mondat:

Nevetnem kellett éjjel már/
Ó, de szép, de ez nem az a lány!

A rím megint szép tisztára sikerült, de az igazi bravúr a már szó forradalmi használata. Még soha nem láttam/hallottam ezt a szót egy sor utolsó helyén. Érdekes, hogy egy anti-megszemélyesítés is megfigyelhető a mondat második felében. A lányt Dred élettelen dolognak ábrázolja: "ez nem az a lány" A költeményt egy költői kérdés zárja, azt hiszem még sokat fognak vitatkozni a szakemberek arról, hogy létezik-e jó a föld színén?

Mindent egybevetve azt, hiszem, hogy ez a nóta nem véletlenül lett világsláger. Ez pedig nem kis mértékben a szöveg megalkotójának lesz köszönhető. Gratulálunk!