Nyár van. Ilyenkor nem blogokat kell olvasni, inkább csinálja mindenki azt, amit nyáron szokás. Például ázzatok a viharban, meg ilyesmi. De ha mégis ez kell akkor szívesen értekezek nektek dolgokról.
Például a tenisz-filozófiáról. Azt már tudjuk, hogy a semmi nem van, hanem nincs. Ezt már nagyon sok ember kitalálta magától, akinek nem sikerült, az megtanulhatta Besenyő Istvántól. Létezik azonban egy filozófiai iskola, a teniszezők, akik meg tudják számolni a semmit. Egy időben, egy helyen a létező semmik maximuma negyven. Az idei wimbledoni versenyen is többször hallhattuk Kaplár F. Józseftől, hogy negyven semmi. Ezen kívül még két konstans semmi-érték létezik, tizenöt semmi és harminc semmi.
De vajon hogyan tudják megszámolni? "A semmi láthatatlan!" - mondják a szkeptikusok. A teniszezők azonban erre is tudnak válaszolni. "Ahogyan a keresztények is tudják, hogy Isten száma pontosan egy, úgy mi is tudjuk, hogy negyven semmi van." Ez utóbbi megállapítást a tudomány Temesvári Andreának, a magyar tenisz-filozófia legnagyobb koponyájának tulajdonítja, én azonban biztos forrásból tudom, hogy nem ő mondta, hanem én találtam ki és vetettem képernyőre az előbb.
A tenisz-filozófia angol képviselői egy picit más véleményen vannak a témával kapcsolatban. Őket igazából nem érdekli a semmi létezésének kérdése, ők a szerelemmel kapcsolatban tesznek megállapításokat. A közhiedelemmel ellentétben az angolok (legalábbis a tenisz-angolok) nem is olyan konzervatívak, ha a szexről van szó. Fifteen love a minimum, de nem riadnak vissza negyven egyidejű kapcsolattól sem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Wimbledonban már több, mint száz éve legalizálták a füvet... (Ráadásul, ahol nem fű van, ott többnyire vastag fehér csíkokat lehet látni.) Szóval, ha hozzávesszük, akkor elég jó kis bulikat kapunk.
Annyit leszűrhetünk az angol és a magyar verzió összevetéséből, hogy a szerelem nem semmi.
Azt még nem tudhatjuk biztosan, hogy van-e olyan filozófiai kérdés, aminek van bármi értelme, de abban biztosak lehetünk, hogy a teniszezők két bréklabda között mindig ezen gondolkodnak. Vagy nem.