Nem csak a magasságtól, meg a pókoktól és kígyóktól lehet ám félni! Az én egyik legnagyobb félelmem például... Még mit nem! Csak nem fogom elárulni, hogy milyen fóbiáim vannak. De a továbbiakban bemutatok néhány vicces, furcsa és hihetetlen félelmet. Persze csak akkor vicces, ha nem szenvedsz tőle. Bár az itt felsoroltaktól szenvedni kábé annyira gyakori, mint egy tál cigiző csilisbabbal találkozni a Mátyás-tempolmban.

Adrian Monk, a Monk c. sorozat hőse sok mindentől fél, például a tejtől, de a most következő összeállításban még ennél is őrültebb dolgokat olvashattok. És ezek mind léteznek.

Milyen az, ha valaki attól retteg, hogy valami fóbiája lesz? Márpedig van ilyen. Mondjuk ez egy kicsit illogikus, hiszen ha már egyszer fobofóbiám (ezt magyarul így kell írni vajon?) van, akkor már nem kellene félnem attól, hogy kialakul valamiféle fóbiám, hiszen már van legalább egy. Ez olyan, mintha egy halott félne a haláltól. (Vagy mintha a szótár szó benne lenne a magyar értelmező szótárban... - by Galla Miklós)

Másik kedvencem az episztemofóbia. Ez a tudástól való mániákus rettegés. Diákoknak remek kifogás lenne, hogy miért nem tanulnak a suliban - csak az a baj, hogy akinek ilyenje van, az honnan a búbánatból tudna róla, hogy mi ez a betegség? Csak nem néz utána, ha fél az ismeretszerzéstől!

A következő kettőn én nagyon jót kacagtam: az egyik az arachibutyrofóbia, a másik pedig a pápafóbia. Jó, a pápától én is tartok egy kicsit. Ha valaki a Hitlerjugendben befutott karrierje után, nyugdíjasként fanatikus Jézus-rajongók vezérének szegődik, attól jobb félni, mint megijedni.

Aki arachibutyrofóbiában szenved, azt attól veri ki a frász, hogy a szájpadlására ragad a mogyoróvajkrém. Ezt nem én találtam ki, ilyen tényleg van. Magyarországon egyébként inkább a májkrémes verzió terjedt el. Na, persze annyira azért egyik változat sem lehet gyakori.

Az uranofóbia és a hadefóbia akkor igazán para, ha mindkettő egyszerre kínozza az embert. Előbbi ugyanis a mennyországtól-, utóbbi pedig a pokoltól való félelmet jelenti. Szóval, ha tényleg egyszerre jelentkezik ez a kettő, akkor aztán kemény döntéseket kell meghoznia szerencsétlennek. Ez már csak akkor lehet súlyosabb, ha ezek mellé egy jó kis decidofóbia is társul. Ez ugyanis a döntésektől való rettegés.

A levofóbiája annak van, aki a balra lévő dolgoktól fél. Nem olyan nagy baj ez, hiszen az ő életük állandóan jobbra fordul. (Ééérted??? Jobbra! Háháhá!) Ha iszonyodsz a kagylóktól, akkor vállald büszkén: ostraconofóbiád van. Az urofóbiás fél a pisiléstől, de hát valahogy neki is meg kell oldania, nem?

Ezek mind-mind nagyon kellemetlen és bosszantó dolgok, hiszen meggátolják a szenvedő alanyt néhány, mások számára mindennapos cselekvésben. De az igazi szívás az, ha valakinek panofóbiája van. Ő ugyanis mindentől fél. El tudjátok ezt képzelni? Mert a panofóbiás még az elképzeléstől is fél.

Írta: Klausztro Tóbiás