Még május végén kezdtem írni egy bejegyzést, nem is volt az olyan régen, de jó lett volna még akkor megjelentetni, mert az lett volna a címe, hogy "Májusi utolsó". Ez azért lett volna jó, mert ugye van az, hogy a májusi eső aranyat ér. Ebből jön a "májusi első" aranyat ér, és a következő logikus lépés a májusi utolsó lenne. Na? Ja, szerintem is ugorjunk inkább.
A "Májusi utolsó" helyett így lett ez a baromi hosszú cím. Ennek alapján folytassuk a megkezdett utat.
Ja, merthogy még azért is lett volna jó az a cím, mert gyereknapozni voltunk a Városligetben. És ez nem azt jelenti, hogy gyerekekkel barnultunk, hanem azt, hogy egyetemista létünkre kimentünk mókázni. Szerencsére nem mi voltunk a legmagasabbak.
Egy momentumot szeretnék kiemelni a vasárnap délutánból: nyertem egy labdát. A gyereknapi megmozduláson ugyanis egyszer csak felbukkant egy bohóc, és kiabálta, hogy aki be tudja dobni a kis gumilabdát a mini kosárgyűrűbe, az megnyeri a lasztit. Megpróbáltam, bedobtam. Utána azért elmentünk sörözni, mert a nagy gyerekek inkább azt vesznek, mint vattacukrot. (Bár azt is szerettem volna, de választanom kellett, és így döntöttem, mert fogyókúrázom.)
Ötfős társaságunk egyébként könnyen felismerhető volt, mert velünk tartott egy szürke plüsscápa is, de nekem ehhez szerencsére semmi közöm nem volt. Szívesen bedobtam volna a vízbe, de attól félek a lányok hamar utánaküldtek volna - és nem kedvesen. Aki kimaradt a mókából, azokkal hamarosan megejtjük a Gyereknap Aftert.
És végül néhány jól megérdemelt link: