Október 6-án jelent meg az Oasis hetedik stúdióalbuma, Dig Out Your Soul címmel. Általában nem szoktam lemezeket értékelni itt a blogon, de most fogok. Mégiscsak a világ legjobb együtteséről van szó!
Az Oasis 1992 és 1994 között elkövette azt a hibát, hogy két év alatt két (majdnem) tökéletes albumot jelentettek meg. A Definitely Maybe és a (What's The Story) Morning Glory annyira jó lett, hogy azóta képtelenek megismételni az akkori sikereket. Ezt a legújabb próbálkozással sem érik el, de attól még nagyon erős lett az új anyag.
Az első három szám rögtön megadja a lemez alaphangulatát: kicsit visszatér a a Definitely Maybe hangzásvilágához; feszes, kicsit sem fellengzős dalok. Liam továbbra is a világ legjobb énekese. Elég jó dalokkal indul tehát a DOYS, bár a Noel által énekelt Waiting For The Rapture elsőre nem tetszett. Harmadikra viszont már az is.
Az első single az albumról a The Shock Of The Lightning lett - nem véletlenül. Ez az első, igazán slágergyanús nóta: végigrobog az ember fülén és mindent elsöpör. Igazi Oasis-feeling, kicsit ki is lóg a többi számhoz képest. A sorban következő dal az első, amit nem Noel írt erre a lemezre: I'm Outta Time. A kisebbik Gallagher-fivér lennoni hangzású balladája szerintem a legjobb dal ezen a hanghordozón.
Az ezt követő számokra kivétel nélkül a 'hipnotikus' jelzőt lehetne ragasztani. Némelyiknél (To Be Where There's Life, Soldier On) ez pozitívum, de akad olyan is, amelyiknél ez a hipnotikusság unalomba fordul át. Ilyen a (Get Off Your) High Horse Lady is; és ennél a számnál meg kell jegyeznem azt is, hogy utálom, ha a cím egyik fele zárójelben van. Semmi értelme. Na mindegy, nézzük tovább. A Falling Down Noel második legerősebb szerzeménye ezen a lemezen, nagyon jól megírt dal, és még az sem baj, hogy ő énekli. (Most gonosz voltam, de természetesen Noel vokális teljesítményével sincs semmi probléma. Sőt, vannak dalok amik jobban illenek az ő énekstílusához és ezeket remekül meg is oldja.)
Szólnom kell még a nem Noel-dalokról is, főleg azért, mert a "többiek" által hozott anyagok bizony néha erősebbek, mint a Főnök szerzeményei. Liam a Soldier On-nal és a I'm Outta Time-mal bizonyít, Gem Archer pedig a már szintén említett To Be Where There's Life-ban éli ki magát. Andy Bell a blues-os Nature Of Reality-t jegyzi, ami szintén megüti a szintet, bár nem a legkiválóbb dal azigaz.
A dalszövegekről annyit, hogy viszonylag ritkán szerepel a 'shine' szó. Valamint még azt, hogy továbbra sincsenek nagy megmondások az Oasis-szövegekben, ennek ellenére remekül működik a dolog.
Összegzés:
Rosszabbra számítottam, kellemesen csalódtam. Az egész nagyon egyben van, vannak kiemelkedő dalok és - kettő kivételével - a többi sem csak tölteléknek van ott. Olyan albumról van szó, amit a legjobb elejétől a végéig meghallgatni. A Dig Out Your Soul hangulata alapján egy "anti-Be Here Now". A végkövetkeztetésem pedig az, hogy az Oasis továbbra is a legjobb létező zenekar a világon.
