Tegye fel a kezét, aki szerint a Showder Klub vagy a Comedy Central Bemutatja című műsorokban fellépő komikusok viccesek. Most jó eséllyel sok-sok drága olvasóm keze mered az égnek, de azok nyertek, akiknek lent maradt. Ezekben ugyanis semmi humor nincs. Na jó, van kivétel, de elenyésző.

Nehogy már én mondjam meg, hogy mi vicces vagy mi nem! - gondolhatjátok magatokban. És igazatok is van. Hát de bazdmeg!

Egyszerűen szar. Kis Ádámot hallgatom és háborgok. Nem jó. Fél óra alatt kétszer mosolyodok el. A közönség meg minden egyes erőltetett poén utáni erőltetett hatásszünetben olyan hangosan röhög, mintha legalábbis kötelező lenne. Pláne, ha még egy nyomatékosító bazmeg is elhanzik. Akkor fetrengenek. Persze, mert nincs humorérzékük, bemennek az előadásra/felvételre, mert azt mondta nekik valaki, hogy ez kurva jó, és mindenen, de tényleg válogatás nélkül mindenen nevetnek. Aki szar, azon nem kell nevetni! Nem azért van a közönség, hogy a szánalmas előadó jól érezze magát és büszkeség töltse el, hogy ma megint 10 másodpercenként milyen kurva jókat mondott! Fütyüljék ki bátran azt, akinek nincs tehetsége a nevettetéshez. Azt a néhányat - mert szerintem is van két-három tehetséges fazon - azt meg lehet sztárolni. ((Bödőcs Tibor))

De hányan voltak már (és hány olyan lesz még), akinek az egyetlen humorforrása az, hogy "nézzetek rám, milyen szánalmas vagyok", "az alkatom ilyen tök izé és kicsi a farkam". Ez mi a szar? Ez az egyik. A másik, amikor már a negyedik-ötödik figura is ugyanazokra a lejárt szavatosságú poénokra építi a műsorát. Például: "elkúrtuk", "máunika só", "kiszel tünde szemöldöke", satöbbi. Találjanak már ki valami eredetit, építsék fel az előadásukat normálisan. Ha meg nincs ötletük, akkor nem kell erőltetni, ne gondolják, hogy a Fekete Pákó meg a Friderikusz-paródia is megteszi

Még annyit azért meg kell jegyezni, hogy egy baráti társaságban ezek az emberkék (egy része legalábbis) biztos, hogy a legnagyobb fejek és amikor egy pohár sör mellett sztorizgatnak, mindenki nevet, mert jó a beszélőkéjük és jól adják elő a történeteket. Csak az a baj, hogy ha egy színpadon állnak és idegeneknek produkálják magukat, az nem működik ugyanúgy. Legalábbis nálam nem. És ilyen vicces embereket mindenki ismer többet is, szóval nem egy olyan hatalmas nagy dolog, ha valaki Kovács András Péter.

Aki a Susogós Mackókat kitalálta, azt minimum fel kéne gyújtani. Abban aztán tényleg nincs semmi, de komolyan SEMMI olyan, ami akár egy halvány kis mosolykezdeményt csalt volna az arcomra. Amit - legalábbis valószínűsíthetően - poénnak szántak benne, azokon már kilenc éves korom óta nem nevetek, annyira kiszámítható.

Lényeg: a fenti műsorok rajongói imádják; elmondásuk szerint végre van magyar humor, nem csak a Verebes és Sas József-féle elbaszott fostakony, pedig igazából ezek a humoristák sem jobbak valóban szánalmas elődeiknél. Mondom, van kivétel, de kurva kevés, ahhoz képest, hogy ma Magyarországon mindenki, aki nem politikusnak hiszi magát, az "stand up-os". Pont. (A dühösemberek szidhatnak kommentjeikkel.)