Ádámmondja-blog. Hagyomány és érték, 2007 december 3-a óta.
Ünnepi beszédem írott formában megtekinthető a tovább után.
Tisztelt Olvasók, Bloggertársaim, Blogponthuüzemeltetők!
Nagy nap ez a mai! Egy blog születésnapja mindig fontos, de sosem nem fontos! Ezt soha senki ne felejtse el! Sőt, ezt jegyezze meg mindig mindenki! Nem akármi ez, kérem. Ez egy valami. Egy olyasmi, ami különleges, ami szép, ami fennkölt. Könnyekre fakaszt és hányingert kelt. Megnevettet és alsógatyát cserél. Belénk folytja a szót és ránk ijeszt. Ha kell, megvéd. Máskor pedig elmegy helyettünk és vesz cigarettát a közeli boltban.
Hiszen mi is az a blog? Egy fonott kosár, ami telis-tele van piros almákkal? Nem. Egy magasan repülő fecskecsalád? Nem. Blog? Igen! Karneváli hangulat megannyi színes szalaggal? Nem.
Jobbá teszi-e az életünket a blogolás? Másképp fogalmazva: jobbá teszi-e a blogolás az életünket? A választ mindenki tudja, kedves barátaim. A választ mindannyian tudjuk. A válasz bennünk lakozik. Lakozik, mondom, mint az, aki lakkozik, csak nem tud helyesen írni.
Egy születésnap két részből áll. Születésből és napból, kérem. E szavaknak külön-külön is van értelmük, de együtt is van. Csakúgy, mint külön-külön. A második születésnap különösen fontos. Pláne most.
Mit köszönhetünk az Ádám mondja-blognak? Néhány példa: Jó napot, Ádám Mondja! Helló! Szervusz! Üdvözöllek szerény hajlékomban, Ádám Mondja! Szia, te blog! (stb.)
Minden olvasómnak (legyen az rajongó vagy csak véletlenül idetévedt szerencsés) köszönöm a figyelmet, és olvassanak továbbra is! Köszönöm!