Ákos kérdezte, hogy jó-e az az értelmező szótár ott az asztalon. Mondtam, hogy szerintem nem, de ezt inkább csak a borítója alapján mondtam. Azért felcsaptam, mert ha szótárt látok felcsapom. Pont jó helyen nyílt ki - már-már szürreálisan jó helyen. Az "f" betűnél; a szó pedig amit megpillantottam nem volt más, mint a "fika".

A szócikk:
"Fika: Gyalogos katona, baka; Csokonainál olvasunk közfikáról.

"És amit nem látott még a világ,
Országod őrzik idegen fikák." /Vajda János: Jubilate!/

Elavult szó; a népnyelvben kölyköt, fiút, kisdiákot is jelentett; lehet, hogy ez volt az eredeti értelme, és a lovaskatonák ragasztották némi megvető árnyalattal a gyalogosokra."

Ennyi. Van abban valami sorsszerű, hogy pont itt nyitottam ki a szótárt. Amikor elkezdtem olvasni, nem számítottam rá, hogy meg sem említi majd a többségünk által oly jól ismert jelentést. Így viszont azért elég nehéz összefüggést találni a kettő között. Mindenesetre a Vajda-idézetet úgy olvasni, hogy nem ismerjük a szó "gyalogos katona"-jelentését, az igazán szórakoztató.

Több szót erre vesztegetni nem érdemes, bár most azért eszembe jutott gyerekkorom egyik legviccesebb, egyben legfurább, sőt, valamilyen szinten leggusztustalanabb szava, az "orrkaki". De azt már nem néztem meg, hogy benne van-e a szótárban, pedig lehet, hogy valójában tábornokot jelent.

"Orrkaki tábornok! A zsebkendők megtámadták a orrrődítményt!"
"Mozgósítsuk a fikákat! A lovas turhák álljanak készenlétbe!"
"Igenis, orram... akarom mondani, uram!"
"Mi a helyzet a taknyamezővel?"
"Percenként robbannak a bombák, uram."
"Attól tartok, ez a harc lesz a végső. Mindenki készüljön fel a tüsszentési rohamra!"

(Forrás: Tótfalusi István: Magyar értelmező kéziszótár A-Z-ig; Merényi Könyvkiadó)