Sajtot majszolok és otthoni, faszipántos vörösbort iszok miközben Eric Johnson szól a szobában. Egész jó az érzés, már-már verset írni támad kedvem. Sajnos spórolnom kell a borral, mert ez az egyetlen alkoholom és nem szeretnék költekezni a továbbiakban, miután szerda este sikerült elköltenem maradék pénzem jelentős hányadát. Éjfél múlt két perccel, Lovasi is megmondta már, de itt nincsenek bálnák, csak egy Krumpli van a szobában, de ő is csak azért mert ez a neve. Krumpli is van a szobában, az meg burgonya. Igazi, egy polcról lóg itt mögöttem. Közben a lámpák égnek, kissé meleg is van idebenn, a zene egyre jobban rabul ejt és fáradt vagyok, de aludni nincs még kedvem. Eldöntöttem, hogy szkippelek egy órát holnap, az elsőt. Holnap hosszú napom lesz, alig várom. Hogy vége legyen. Amúgy meg szeretem a keddet, csak kár, hogy nem látom a meccset, mert arra nem érek haza.
Bekezdést váltok, hogy könnyebb legyen olvasni. Kár, hogy kábé tök felesleges, mert itt véget is ér a poszt.
