A hétvégén a KCSSK-s Club '89-cel felmentünk a hegyekbe és mindent megittunk. Egy része azért vissza is jött... A részleteket csak a tovább után vagyok hajlandó elárulni.
A néhány hete tervezgetett klubos kirándulás (másik nevén: orbitális szétbaszás nem Budapesten) számomra a múlt hét közepén realizálódott. Eszembe jutott, hogy csak el kéne menni, ha már ilyen jófej elsőseink vannak. (Hadd lássák, hogy kitől örökölték.) Amikor kiderült, hogy Miskolctapolcára megyünk, egyből megörültem, hogy ez azt jelenti, hogy a Jimmy mondjuk Tapolcára megy, a többiek meg Miskolcra. Aztán kiderült, hogy létezik olyan hely, hogy Miskolctapolca. Legközelebb menjünk Záhonysopronba vagy Sátoraljaújhelyszombathelybékéscsabára, szerintem.
Pénteken indultunk Borsodba, alaposan felszerelkezve innivalóval. Ülőhelyünk nem volt ugyan, de ezt hamar kompenzáltuk azzal, hogy megittunk két-három üveg itókát (vodkát, meg valami S-büdzsés terméket, borral és sörrel leöblítve). Ennek két kézzelfogható eredménye volt. A már korábban is megénekelt Jimmy leitta magát a sárga taxiig, a többiek pedig módfelett jó hangulatban érkeztek meg Miskolcra. Persze Jimmy sem volt szomorú, csak kissé megijedt, hogy elbassza az autó.
A pénteki vedelés persze nem ért véget a vonaton. Egy gyors bevásárlást követően megközelítettük a helyszínt, majd rövid terepszemlét követően rávetettük magunkat a szeszre. Ebben az estében az volt a csodálatos, hogy bármennyit ittunk, nem hányt senki. Pedig én összeszámoltam: legalább hétféle pia került az input rovatba (az enyémbe legalábbis), közte pezsgő, bor, whisky, sör, vodka, satubbi.
Szombaton filmet forgattunk volna Showhajtásra, de ez érdeklődés hiányában elmaradt. A társaság inkább az alkoholba menekült, na nem mintha anélkül nem lett volna kiváló a hangulat. Hogy ne csak együnk, igyunk is, arról Tibi főszakács gondoskodott, no meg a tűzgyújtó brigád, akik egyszerűen egy-egy dezodor és öngyújtó segítségével ágyaztak meg a pompás paprikás krumplinak. Ezt követően elkezdtünk inni, a menü hasonló volt az előző napihoz, leszámítva, hogy ezúttal sokkal több vodkát és whiskyt ittam. Meg is lett az eredménye: megtörtem a jeget, átszakadt a gát, evakuáltam a gyomrom lakosságát. Egyszersmind példát mutattam. És a többit neeem tu-udom.
A hétvége folyamán kiderült, hogy Roli gyorsabban beszél (de lassabban hányik), mint Busta Rhymes; Jani majdnem olyan durva poénokat nyom, mint én (sőt, ő még énekel is); Ati Arsenal szurkoló, és meg is basztuk őket az Emirates-ben; Barbi nem Judit, viszont romokban hever a karrierje; Dalma még mindig szivecskézi az ELTE-t a pulcsija alapján, de hamarosan úgyis lecseréli vagy I <3 Ádám-ra vagy I <3 Club 89-re; Rékáról kiderült, hogy ma van a névnapja és még csücsöríteni is nagyon tud, ráadásul remekül dokumentálta a bulit, amíg józan volt. A felsőbb évesekről már eddig is tudtuk, hogy nem normálisak, bár Enikő visszafogottnak tűnt a fogyasztás terén, ellentétben Jimmy-vel, aki sose fogja magát vissza az alkohol kategóriájában. Tibi tehetséges szinkronhányó, a teraszról delfinhányás duplacsavarral-nevű gyakorlatot remekül oldották meg Rolival párban. Én kissé korábban indultam egyéniben, és nyertem is.
Aki mindezt végigolvasta, annak jutalmul/vigasztalásképpen álljon itt néhány humorbonbon a hétvégi termésből a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül:
Tibi okfejtése: "A dohányosok azért járnak ki cigizni, hogy ne kelljen bent finganijuk. Tehát, aki nem dohányzik, az bent fingik." (Külön jó, hogy a második mondat további kommentár nélkül kikerült FB-ra is.)
Saját kedvencem magamtól:
Tibi: "... nem vesszük fel a stoppost, mert azt hisszük, hogy csak lájkol minket."
Ádám: "Igen, ezt hívják úgy, hogy hitchliking."
Tibi kedvence tőlem:
Ádám: "Még soha sem hánytam ember ölébe. Nőébe már igen, de emberébe nem." (Ez egyrészt minden részletében igaz, másrészt nem vagyok rá büszke.)
Még egy:
Roli a korlátnak dőlve fázik és hány. A ráterített hálózsákot Dalma félti:
Dalma: "Vigyázz a hálózsákra!"
Ádám: "Az egy hányózsák!"
Végezetül megkérném Janit, vagy bárki mást, akinek eszébe jut valami beteg poén, hogy a történeti hűség kedvéért kommenteljen be Jani-féle borzalmas szóvicceket a kirándulásról, mert azokat nagyon imádtam, csak valahogy törlődtek a memóriámból. (Talán otthagytam Dalmáéknál a fűben.)
(*: a címet a gólyatáborokból ismerős Nincsen hangotok mintájára kell felolvasni.)
