Másik énem, Ryan, a szolgálati közlegény ismét jelentkezik. Amint azt nyilván észrevettétek már, van néhány újdonság a blogon. Mostantól lehet lájkolni a posztokat, és persze meg is lehet osztani Facebookon, Twitteren, satöbbi. Sőt! A twitteres egymondatos megnyilatkozásaim (tweetjeim, csipogásaim) is láthatók mostantól, ott oldalt a kis dobozban. Ha még eszembe jut valami, akkor lehet, hogy még más fejlesztések is lesznek. De egyelőre az a legnagyobb fejlesztés, hogy gyakrabban vannak posztok.

Szendvicsmágus vagyok, példaképem Arthur Dent, aki miután (vagy mielőtt? esetleg mielőttután? mindegy) felrobbantották a vogonok a sárgolyót ahol lakott, szendvicskészítő mester lett egy távoli bolygón. Egy nagyon régi bejegyzésemben már én is bemutattam saját szendvicsreceptjeimet, most viszont más finomságokat fogok bemutatni. Nem lesz benne mogyoró, nyugi.

Tegnap délután, a Szombathely-Budapest között közlekedő IC-n felmerült bennem néhány kérdés. Megpróbálok válaszolni rájuk. Bevezetésnek ennyi megteszi. Akit érdekel, lapozzon.

A saját testvérem terrorizál és zsarol. Azt mondja, hogy írjak több bejegyzést, cserébe - talán - nem ver meg, plusz segít felpimpelni az oldalt. Az mondjuk nem ártana, ha szebben nézne ki a blog, és több egyelőre undisclosed funkcióval gyarapodna. Mondjuk fogalmam sincs, hányan olvasnak manapság, de nem is veszem a fáradságot, hogy megnézzem a statot. Valahol nulla és egy között lehet. Velem együtt.

Két dolgot szeretnék elmondani. Egy az, hogy meg vagyok fázva és ez kissé, hát hogyismondjam, kellemetlen érzés, valamint pont ezért valamivel lassabban írok, mint szoktam, de ez nektek, együgyű olvasóknak nem is tűnhet fel. A másik dolog ami nyomja a szívemet az a kóbor vízilovak szociális helyzete.

De ezt az utóbbit mégsem fejtem ki. Helyette inkább megosztom veletek, hogy jártam ma. Bizonyára sokan éreztétek már, hogy vannak napok, amikor minden ellenetek van. (Ha a drága olvasót Virágh Tibinek hívják, akkor ez rá nem vonatkozik, mert neki az egész élete ilyen.) Valahogy így voltam ma én is ezzel a péntekkel. Nem elég, hogy beteg vagyok még be kellett mennem a TO-ra jogviszonyigazolásért reggel korán. Az esőben, át az egész városon. Nyitás (azaz kilenc óra) után pár perccel már ott voltam, de akkora sor volt, mintha már hét óta gyülekeztek volna az emberek. És nem haladtunk egy centit se. Erre benyögik, hogy szar az ETR, nem tudják mi van vele, várni kell, de aki úgy érzi, hogy jobb dolga is lenne, az jobb ha hazamegy, mert iskolalátogatásit azt nem tudnak így adni. Fasza. Elmentem tesómhoz, elkisértem a HÖK-be, hogy leadja a szoctámot. Ott még egy laza két óra sorbanállást végigtoltunk, aztán ő onnan órára indult én meg hazafelé. Közben az eső egyre vadabb stílusban folytatta.

És itt jön a fordulópont! A nem várt csavar! A poén! A fordulópont! (Ja, azt már mondtam.) Na, szóval, ahogy baktatok a villamoshoz az esőben, egyszercsak az orrom előtt becsapódik egy jókora adag madárszar. Nem pottyan rám, nem fröccsen rá a cipőmre, se az orrom hegyére. Egy mókusfasznyival előttem földet ér, én pedig méltóságteljesen átlépem, egyfajta szimbolikus mozdulattal kifejezve azt, hogy ami eddig rossz volt, az mostantól jóra fordul. Persze, az eső ugyanúgy esett tovább, és nem volt semmi látványos fejlődés: nem kísértek félmeztelen táncoslányok esernyővel, nem jött a Robert De Niro, hogy hazavisz taxival, és még hiteles kincsestérképet se találtam. De legalább nem szart le a madár, és ez is már valami!

Búcsúzóul még annyit, hogy valaki mondja meg nekem, hogy miért van az, hogy a telefonom egyszercsak úgy gondolta, hogy a görög ábécé betűit is felajánlja nekem sms-íráskor, pedig ugye erre senki nem kérte. Mér' van??

Egészen friss, még szuszogós élménybeszámoló következik új, fitneszéletmódom hajnalán.

Rövid műsorajánló következik.

Ezt ajánlom: Phineas & Ferb. Komolyan mondom ez viccesebb, mint a Family Guy vagy a South Park, pedig még csak nem is obszcén. Annyi az egész, hogy két gyerek a nyári szünidő minden napján valami lehetetlent csinál, a nővérük, meg megpróbálja leleplezni őket az anyukájuk előtt, de sose sikerül neki. Plusz van egy kacsacsőrű emlősük, Perry, aki titkosügynök és minden részben meg kell akadályoznia a gonosz tudóst gonosz tervei végrehajtásában. És olyan poénok meg zenés klippek vannak benne, hogy nem csak hangosan és sokat nevetek közben, de még tapsolni is szoktam néha, ez pedig nálam nagy szó. Az alkotók, akiknek nagy tisztelet jár: Dan Povenmire (Fanily Guy részeket is rendezett, dolgozott a Rocko's Modern Life-on és a a Spongyabobon is) és Jeff Swampy Marsh. Tovább után két videó.

Még mielőtt lemenne a teljes csoportkör, megtippelem a kieséses szakaszt is. Eddig egész jó vagyok, van néhány telitalálatom, ezért az előző posztban megállapított csoporteredményekből indulok ki. Aki a Marsra menne nyaralni az elkövetkezendő pár hétben, és szeretné előre tudni, hogy ki lett a világbajnok, az most tőlem megtudhatja. Aki még szeretne izgulni, az ne olvassa el.

Ez a bejegyzés azért készül, mert igazi látnoknak képzelem magam, és tudni vélem a közelgő világbajnokság összes csoportmeccsének eredményeit. Így, hogy mindenki láthatja, a tippjeimet, nem kell majd bizonygatnom, hogy én bezzeg már mikor megmondtam, hogy ez ennyi lesz. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy eddig egy világeseményen sem találtam el a végső győztest (talán a legutóbbi EB kivétel, de nem biztos), de majd most. Minden további nélkül, íme a tippsor, csoportokra bontva.

Amióta philadelphiai csapatoknak szurkolok az amerikai major sportokban, azóta most harmadszor játszik nagydöntőt valamelyik kedvencem. Az NBA-ben a 76ers 2001-ben kikapott a Lakerstől, az Eagles a 2005-ös Superbowl-on a Patriots ellen vesztett, most pedig a Philadelphia Flyers az NHL nagydöntőjében a Chicago Blackhawks ellen küzdhet meg a Stanley Kupáért. Ma kezdődik a döntő, nem mi vagyunk az esélyesek, de talán végre összejön. Kedvenc csapataim eredményes szezont zártak, a Fradi nem esett ki, a Newcastle megnyerte a Championshipet, a Flyers pedig felteheti a pontot a tortára. Hajrá!

Ma van a Törölköző Nap. Douglas Adams-re, minden idők legnagyszerűbb könyvének, a Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes trilógia írójára emlékezünk. Mindenki vigyen magával törölközőt mindenhová, ahogy nézem az időjárást, szükség is lesz rá. Igyatok sok-sok pángalaktikus gégepukkasztót és semmi esetre ne pánikoljatok! Már kilenc éve nincs közöttünk a Mester. Viszlát, Douglas, és kösz a halakat!

Ma a pünkösdről szeretnék szólni néhány szót. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy miról szól ez az ünnep. Nekem sincs.

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában nem írtam új bejegyzést ide. Most is csak azért töröm meg a csendet, mert holnap lesz egy zéhám és szerdára meg kellene írnom egy beadandót, és ilyenkor mindent szívesebben csinálok mint azt, amit tényleg kéne.

Egy tök, két tök, öt tök
Nem tökölök, öntök.

Fordítás:

One squash, two squashes, five squashes
I'm not squashing, You squash.

Elsikkadtak a BN-összefoglalóim. Ez nem azért van, mert nem ittam, hanem pont, hogy de. Szóval nem merem leírni az eseményeket, mert egyrészt nem is nagyon emlékszem rájuk. Másrészt meg, legyen elég annyi, hogy a dupla monyó az nem más, mint a szterenyó, és nagyokat lehet tőle hányni. Ladánybenén jól éreztem magam, utána pár órával már nem annyira. A csütörtöki színdarabunkat előadtuk... Mondjuk, hogy felemás fogadtatásban részesültünk. Másfél óra alatt még a legjobban megírt színdarabot sem lehet tökéletesen összerakni. Majd egy külön posztban azt is leközlöm. Ma jön az utolsó nap. Félek.

A kedd a pihenőnapom volt. Két fröccs után megnéztem a PASO-t, és rájöttem, hogy még mindig nem vagyok ska-rajongó. Inkább a regenerálódást választottam - lehet, hogy öregszem? Mindenesetre már most érzem, hogy a mai este újra sűrűn fogom látogatni a pultokat. Ja, megnéztem tegnap a Bolyai színdarabját.

Új sorozat indul itt a blogon: terveim szerint az elkövetkezednő hét minden napján összefoglalom, hogy mi minden történ a 40. Budaörsi Napokon itt a KCSSK-ban.

 A gyomor remek feszültségoldó. Lebont minden falat.

 Boldog Nőnapot minden kedves idetévedő hölgyolvasómnak!

 Újabb tudományos cikk, itt az Ádám-blogon. Ezúttal a kollégiumban észlelhető megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozunk. Tanulságos lesz és egyben megdöbbentő.