Azaz, BREAKING NEWS!

Most kaptuk a hírt, hogy N-né Sz. Zs visszalépett a versenyből és tanítványai unszolására inkább a szentté avatásra pályázik. Az Ádámmondja szerkesztősége támogatja a döntést, ugyanakkor meg vagyok rökönyödve, hogy a "szakmai zsűri" eredetileg az antikrisztus-jelöltek közé sorolta a kőszegi biológia-oktatás ikonikus alakját. Pfuj, hülye szakértők!

Hajrá, Tanárnő! Sok sikert a vatikáni kalandhoz!

A pályázat:

A következő néhány sorban a hivatalos pályázat szövegéből olvasható egy apró részlet.

"Idén is kiderül, hogy kitől tart leginkább a világ, ki az Antikrisztus. Döntse el Ön, hogy ki a hamis próféta, aki titokban mentolos Tic-Tacot csempész a narancsos Tic-Tacba - egyéb galádságok mellett, persze.
Jelöljön! Szavazzon! Járjon termékenységi esőtáncot! Nyerjen antikrisztusos kulcstartót! Önön múlik, kire aggatja idén a Föld ezt a negatív jelzőt! Ki lesz Napóleon, Hitler és Ronald McDonald utódja? Antikrisztus pályázat 2008 - Mert ameddig a Föld kerek, mindig lesznek Antikrisztus!"

A december 23-i döntőig még rengeteg izgalom vár ránk, meg kell választanunk a hazai jelöltet, aki Magyarországot képviselheti a nyári elődöntőben, és még sokan mások. Ma, március 6-án nyilvánosságra kerülnek a magyar versenyzők, akiket egy hozzáértő, szakmai zsűri választott ki, valamint megtudhatjuk, hogy más országok kikkel szállnak harcba a dicsőségért.

A jelöltek:

Magyarország:

A magyar antikrisztus-delegáció tagjai: Kisteleki István, MLSZ-elnök; Kovács Ákos, zenész; N-né Sz. Zs., gimnáziumi biológia-tanár; valamint Tornóczky Anita, műsorvezető-szerűség. Gratulálunk, hiszen már idáig eljutni is hatalmas dicsőség. Hát még aki megnyeri!

A világ többi része:

Az Egyesült Államok indulója már szinte biztosan Tom Cruise lesz, de ez csak annak köszönhető, hogy George W. Bush maga is tagja volt a jelölőbizottságnak és ezért őt diszkvalifikálták. Portugália C. Ronaldo-t küldi versenybe, Anglia, mint minden évben, ezúttal is a királynőnek, II. Erzsébetnek szavaz bizalmat. A legnagyobb esélyes az ír Bono, de okozhat meglepetést a kongói Ogchbewelu Zakire, valamint a sötét lónak számító cseh, Jan Kozel is. Egyelőre ennyi külföldi információval rendelkezünk, amint megtudunk valamit, szólunk. Ígérem.

A magyar jelölt kilétéről népszavazás dönt majd április 31-én. SMS-ben is lehet szavazni, de ha valaki így formálna véleményt, annak nem árt tudnia, hogy a borítékra feltétlenül rá kell írni, hogy "lámpavas".

Az új fejleményekkel folyamatosan jelentkezünk! Csá!

Szeretem a spenótot, Britney Spears normális és Gyurcsány Ferenc Orbán Viktorral legózik a nappaliban vasárnap délutánonként.

Fantáziadús címadás... Nembaj, mert a lényeg az, hogy itt van az írás az emberről, aki jobb énekes, mint az, aki nagyon jó énekes, és aki nagyképűbb, mint az, aki nagyon nagyon nagyképű. Ladies and gentlemen, íme, the one and only, Liam Gallagher nemzenei életműve a teljesség igénytelenségével!

Hősünk John Lennon első reinkarnációjának tartja magát. Ez mondjuk furcsa, mert Lennon 1980-ban halt meg, Gallagher viszont már nyolc évvel azelőtt megszületett. Nem baj, neki elnézzük. Ha már a nyolcnál és Lennon-nál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Liam Gallagher kisfia pont nyolc éves, és Lennon Gallaghernek hívják. Hátborzongató, nemdebár?

"Köszönöm apa, anya! Hüpp. Köszönöm nektek is, drága rajongóim. Hüpp-hüpp." Mások kábé ezekkel a szavakkal vennének át egy rangos díjat. Liam Gallagher nem mások. 1996-ban így vette a legjobb együttesnek járó Brit Awards díjat az akkor már kissé megfáradt INXS frontemberétől, Michael Hutchence-től: "Ne letűnt sztárocskák osztogassák a díjakat a jövő nagyjainak." Olyan is volt, hogy így örült: "Jó, hogy mi nyertünk, mert különben szétvertük volna a helyet."

A következő két kinyilatkoztatás magáért beszél. "A Rolling Stones a világ legnagyobb együttese, ez tény. Tisztelem is őket, de a dalaik attól még szarok." "Ami a U2-t illeti, nem értem, amit csinálnak. Ők nem rocksztárok - számomra nem mondanak sokat. Nem tűnnek normális embereknek."

Azért mondjuk Liam sem tűnik nagyon annak. 2002-ben például turné közben keveredett kocsmai verekedésbe egy müncheni bárban és sérülései miatt el kellett halasztani pár koncertet. Tavaly meg felpofozott egy paparazzit a nyílt utcán. A sajtó munkatársa nem sejtette, hogy a jeles családapa, Gallagher - felesége és ötéves kisfia jelenlétében - kirohan az étteremből és lekever neki egy-két fülest.

Számos hasonlóságot fedezhetünk fel Robbie Williams és Liam Gallagher között. Mindketten angolok, kábítószer-problémái vannak és utálják egymást. Amikor a dagadt táncos a Take That-ből nagy médiafelhajtás mellett elvonóra ment, Liam fiunk kifakadt. "Mi a fasz baja van? Tudjuk jól mi a baja: hogy egy kibaszott dráma királynő. Ha van valami problémád, miért akarod, hogy az egész világ tudjon róla? Állandóan a kibaszott címlapokon kell lennie, nem igaz? Csak oldd meg a baszott problémáidat egyedül, ember! Ha drogozol előbb-utóbb az elvonón kötsz ki, kivéve, ha olyan vagy, mint én."

Persze, neki is lehetnek rossz napjai. "Néha én is magam alá kerülök, de ez nem tart túl sokáig. Ilyenkor csak belenézek a tükörbe és azt mondom: 'Milyen kurva jóképű egy fasz vagy te!' Ettől aztán egyből feldobódok."

Leginkább pedig akkor vidám, ha nyer a Manchester City. Vagy ha kikap a United. Koncerteken rendszeresen megénekelteti a népet, zúg a "Who the fuck are Man United?" Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mi az a tíz dolog amit a legjobban utál. "Man United. Mást nem tudok. Legyen tízszer a Man United." Szívemből szóltál, Liam!

Élménybeszámolok. Ugyanis pénteken Szombathelyen, a Savariaban Quimby vót.

Tetszett.

Valamivel több, mint négyszáz ember előtt mutatta be a zenekar Teátrum névre hallgató előadását, amely különben egy tőlük szokatlan, ülős koncert, pár jelenet-szerűséggel megspékelve. Jómagam a terem bal szélén ültem és nagyon idegesített a mellettem álló szemüveges majom. Innen üzenem neki, hogy anyád. Nade a koncert! Mindössze húsz perc késéssel kezdődött, a Zéródallal, aztán jött szép sorban a többi nóta, ám ezeket nem fogom felsorolni. Inkább néhány érdekesség!

Végre eljutottam egy tökéletesen hangosított koncertre, ahol ráadásul a fények is bazi jól mentek a zenéhez meg az egész hangulathoz. Különösen tetszettek a hét lámpavasról lógó óriási gyöngysorok. (Bár azt is írhattam volna, hogy karácsonyfa-égők. A gyöngysorok helyett.) Az überfabó Quimby-dalok megszokott magas színvonalú előadásán túl a közönség remekül szórakozhatott a közbeiktatott mikrojeleneteken is. Például nekem az tetszett legjobban, amikor a legmókásabb Quimby-tag, Livius társait (és saját magát) kiparodizálva bemutatta, hogy mi jár a zenészek fejében egy-egy dal előadása közben, és, hogy milyen az amikor nem jön a trombitaszóló.

De - és ez a nemmindegy - volt csend is. Nyugalom, ez is csak a műsor része volt, csakúgy, mint a széttört pohár, ami a csendet demonstrálta. Persze a mellettem álló szemüveges gyerek - akit öcsém már-már meg akart ölni - a csend alatt sem fogta be a pofáját, ráadásul hülyeségeket is beszélt. Apád haját!

Improvizáltak is egy kicsit a srácok, azt is tudnak. Jók. És itt szeretném megjegyezni, hogy a koncert előtt összefutottam Kiss Tibivel a mosdóban, ahol a következő beszélgetés zajlott le:

Én: Helló!
Ő: Helló!

Ennyi. Visszatérve a koncertre, kár, hogy nem volt a Nyina, de legalább a visszataps után a Halleluját eljátszták - mondjuk erre számítottam is. Dódi cickányjazzes agymenése jópofa volt, ám kissé idegesítő. Összességében a Quimby produkciója szórakoztató, profi és altogether fasza volt. Plusz családias légkör. Family tugedör.

Szerencsére a mulatság időben véget ért és elértük az utolsó buszt.

Úgy döntöttem, hogy csokorba gyűjtöm az Oasis agyának legfaszább beszólásait és átnyújtom kedves véletlen idetévedt olvasóimnak. A kilencvenes évek legfaszább zenekara nemcsak slágereik miatt híresült el, hanem a Gallagher testvérek (Liam és Noel) nagy pofájának köszönhetően is. Most csak az idősebb fivérrel, Noellel foglalkozunk. Íme, a Főnök főbunkóságai. (Figyelem! Az ádámmondja szerkesztősége (tehát én) nem minden esetben értek egyet az idézetek tartalmával. Csak többnyire.)

Kezdjük is mindjárt a leghírhedtebb idézettel még 1995-ből. Ekkoriban zajlott Nagy-Britanniában a britpop-háború az Oasis és a Blur között. Utóbbi együttes énekeséről, Damon Albarnról hősünk a következőket találta nyilatkozni:  "Utálom  Alexet. Remélem AIDS-es lesz és meghal." Aztán persze gyorsan észbe kapott és bocsánatot kért az érintettektől. Hát ja, mondjuk ettől még nem lettek puszipajtások. 2007-ben, amikor már bőven lecsengett a régi, jó gyűlölködés, ezeket mondta Albarnról: "Nagyon tisztelem Damont, komolyan mondom. Számomra Damon közömbös, ezért ő azt hiszi, hogy én azt gondolom róla, hogy ő egy fasz. Liam néha beszél vele, én nem , mert ő csak egy énekes egy másik bandából, de nem gondolom, hogy egy fasz. Sok sikert neki!"

1992-ben csatlakozott a csapathoz. Így: "Hagyjátok, hogy én írjam a dalokat és szupersztárok lesztek. Különben itt rohadtok meg Manchesterben." Amikor 1999-ben a ritmusgitáros Bonehead kiszállt a bandából, így kommentálta a történteket: "Nem nagy ügy. Közel sem olyan, mintha Paul McCartney otthagyná a Beatlest, nemdebár?" Testvérével annyiszor veszett össze, hogy nem is érdemes sokat foglalkozni vele. Hiszen még a legjobb családban is előfordul, hogy a családtagok beverik egymás orrát.

Egy esetleges szólókarrierről: "Simán megcsinálhatnám. Ha szólóban nyomnám simán én lennék a legnagyobb az országban, komolyan, egy éven belül. De jobban szeretek egy együttesben lenni. De senki ne gondolja, hogy nem tudnám megcsinálni. Megtudnám. Nagyobb lennék, mint Elvis. Tényleg."

Phil Collins baszogatása is előkelő helyet foglal el a Gallagher báty hobbijainak listáján. "Az emberek kurvára utálják az olyan faszokat, mint Phil Collins. Ha meg nem, akkor kurvára így kéne tenniük." Az 1997-es parlamenti választások előtt Collins kijelentette, hogy Svájcba költözik, ha a Munkáspárt nyer. Nyert. A balos Noel 2005-ben így kampányolt: "Szavazzatok a Munkáspártra! Ha nem, és a toryk kerülnek kormányra, Phil visszatér Svájcból - és ezt senki sem akarja."

Random fika: Robbie Williams, "a dagadt táncos a Take That-ből." A Backstreet Boysról: "Le kéne lőni őket." Britney, J-Lo, Eminem és még sokan mások csak szimplán "idióták". "Örülök, hogy megélhettem, hogy hallhassam minden idők legszarabb bandáját." A Sum 41 nevű pop-punk csapat tagjai megtiszteltetésnek vették a fenti kis szösszenetet és még a vebszájtyukra is felrakták, hadd tudja meg mindenki, hogy igen, nekünk is beszólt Gallagher. Ugyanekkor a System Of A Down-t is leosztotta, de ezt csak ilyen rövidhírben közlöm, mert őket bírom.

A nagyokat se kíméli. George Harrison nem átallotta múló tini-hóbortként jellemezni az Oasis munkásságát. Erre: "Mindig George Harrison volt a csendes Beatle. Véleményem szerint fenn kellene tartania a róla kialakult képet, de azt hiszem igaza is van. Az Oasis mindig is a fiataloknak zenélt. Szerintem ezzel nincs is semmi baj..." A Rolling Stones-t öreg nyugdíjasoknak nevezte, majd figyelmeztette őket, hogy, bár koncertezhetnek és turnézhatnak nyugodtan, de ne számítsanak arra, hogy bárki komolyan veszi még őket.

Majd valamikor a kistesó dolgairól is írok egy hasonlót. Ő sem egyszerű.  (Az igazat megvallva ő még sokkal nagyobb paraszt, mint Noel.)

Rambo beugrott Gyöngyösre...

Ha a nyálas olvasó voltál már focimeccsen, bizonyára megtanultad, hogy a bíró mindig hülye. Tévén keresztül is az. Még a régi petőfis körkapcsolásokon is átjött, hogy "a Puhl egy senkiházi csaló fasz". (Bocsánat, Sándor nem bántásból mondom.) Az, hogy a játékvezető alkalmatlan arra, amit csinál, egy ugyanolyan szabály, mint mondjuk az, hogy a tizenhatoson belül elkövetett szabálytalanságért tizenegyes jár. Vannak dolgok, amik sohasem változnak (pl.: a bíró hülye; a labda gömbölyű kell, hogy legyen és ... ja, kábé ennyi), és vannak amelyek folyamatosan (pl.: minden más).

Ma már (sőt, tegnap is) a vezető bajnokságokban meg kupákban eurómilliók (sok) forognak kockán. A nagy klubok hatalmas vezetői biztos nem nézik jó szemmel, hogy egy-egy dilló sípmester eltolja a szezonjukat, ezzel jónéhány zsáknyi pénzt kivéve a zsebükből. Megoldás: videóbíró! Reakció: csak azt ne!

Miért ne? Mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy a megfelelő technikát alkalmazza. Különben is, ha állandóan visszanéznék, hogy lesen volt-e Inzaghi (ez speciel rossz példa, mindig ott van), akkor egy focimeccs nem bruttó 116 percig tartana, hanem három-négy órán át. Ez pedig egészségtelen lenne, hiszen ennyi idő alatt olyan sok szotyit, tökmagot és mogyorót kellene elfogyasztani, hogy mindenki megbetegedne és hányna. Meg aztán ott vannak a hagyományok. Ez foci, bázz, nem valami szar amerikai sport. Nagyjából ezek szoktak lenni az ellenérvek - amikkel (általában véve) nem értek egyet.

Hiszen nem is kell minden bajnokságban bevezetni, elég ha a Bajnokok Ligájában  meg az UEFA-kupában alkalmaznák. Ott osztogatják leginkább a zsíros zsebbélelő zsetont. A tévék úgyis minden meccset adnak, kamerák tehát vannak, ez nem akadály.

Nem is kellene sokat szarozni a felvételek nézésével, legyen mondjuk mindkét csapatnak kettő challenge-lehetősége, mint az amerikai futballban. Félidőnként egy. Az usás fociban, ha mégis a hülye bírónak van igaza akkor a reklamáló csapat elveszít egy időkérést. A soccerban ezt nyilván nem lehetne, de például el lehetne venni egy cserelehetőséget. Persze, csak ha bebizonyosodik, hogy az edző látta rosszul. És ha már nincs több csere, akkor egyáltalán nem lehet csellendzselni. Így a játékvezetők szerepe, tekintélye is megmarad és a reklamáló edzők is megnyugodhatnak - igaz, a felelősségük is nagy lesz.

Máshogy is meg lehetne csinálni, biztosan, lényeg az, hogy nem bonyolult, észszerű megoldás kell. A játék megköveteli. Pontosabban nem a játék, hanem a tét.

Karácsony volt, aztán Szilveszter, végül szülinapom. Mindeközben vizsgaidőszak zajlott, és inkább szépirodalmi tevékenységet folytattam blogírás helyett. Meg fifáztam. De most vége a kifogásoknak és Ádám mondja tovább.

Nagyszünet utáni első témánk a hüvelygomba. Hazudtam. Nem az lesz. Az amerikai elnökválasztásról sem írok, bár annak azért örülnék, ha a demokraták a kedvenc gyümölcsömről elnevezett tesót jelölnék. Szidhatnám az ÖLTE BTK Tanulmányi Osztályát is, de erre a célra külön bekezdést szánok. Belerúghatnék még egyet az Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntőjébe is, hogy milyen kaki volt, de a magyar popzenét majd egy hosszabb posztban fogom elemezni. Írhatnék sportról, volt Szávay, kézi-BL (HAJRÁ ETO!), Afrika-kupa, Superbowl és sok-sok Dzsudzsák. DE, (és ezt már biztos kitaláltátok) ma semmi konkrétról nem lesz szó, majd legközelebb. Most csak így bejelentkeztem.

(Most jön az a rész, amit beharangoztam az előbb. Ez kizárólag csak az érintetteknek szól. De tényleg, más ne vegye magára.) TO: szopjatok le egy taliga aprómajmot! Valamint F. Pákó gyakjon nyakon benneteket csokipéniszével!

A MÁV sztrájkról kis híján megfeledkeztem. De legalább megadatott nekem az élmény, hogy Budapesttől Szombathelyig egy tömött Volán-buszon ülhettem és kikacaghattam azokat, akik Répcelakig álltak. Mellesleg nem is mindenki fért fel a buszra, szóval az állóhelyesek még szerencsések is voltak. Nade nem is mondok erről többet, mert még túlsúlyba kerülne egy téma, és akkor át kéne írnom a második bekezdés bizonyos mondatait - azt meg nem szeretném. Jövő héten jelentkezem többször is, most pedig pá.

Az ukulele a legviccesebb nevű hangszer a világon, ez tény. A címben olvasható angol zenekar viszont nem tréfál. Tényleg léteznek. Smells like teen spirit ukulelés változatban? Igen! Paul Anka swinges feldolgozása sem volt rossz, de ez még azt is übereli. (Utálom ezt a szót: übereli. Megígérem, hogy többet nem használom.)

A második mondatban hazudtam. Az Ukulele Orchestra of Great Britian igenis viccel. Például ezen a videón, ahol egyszerre csendül (többek között) fel egy-egy Frank Sinatra-, Georg Friedrich Händel-, Gloria Gaynor-, Roberta Flack (Killing me softly)- és Eagles-dal. Zseniális. Egy-sze-rű-en zse-ni-á-lis. Josh és Jutta helyett őket tessék hallgatni!

Nem sikerült nyerni a csúnya oroszok ellen, pedig sokkal szebben játszottunk, jobban is szerintem, csak győzni nem tudunk. De az orosz kézilabda-rajongóknak (mellesleg, hogy lehet rajongani azért a válogatottért, ahol csupa ormótlan nősténymedve rohangászik?) nincs Görbicz Anitájuk. Nekünk meg van.

Nem lehet megmondani, hogy hány évente születik olyan csodálatos játékos, mint ő; ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy hány évente születik egy-egy Jordan, Schumacher vagy Maradona. Belőlük mind csak egy van és ez sokáig - talán örökké, de ezt senki sem tudhatja - így is marad. Bevallom, nem értek a kézilabdához nagyon, de amit látok, az, hogy hihetetlen keze van; pimasz; lát a pályán, de nem is csak lát, röntgen-szemei vannak vagy nem tudom; úgy cselez, mint Ronaldinho, csak sokkal jobban; szerez sok-sok labdát és gólokat lő - még többet. Vezéregyéniség, ha nem megy a csapatnak - hát ő majd tesz róla, hogy menjen. Ráadásul nem csak hasznos, de közönségszórakoztató.

És szép. Mindenki szerelmes belé, aki nem az a Pálinger Katiba. Aki egyikükbe se, az...

Elkezdtem írni egy bejegyzést, de meggondoltam magam, mert mégse tetszett a téma, meg különben sincs kedvem. (Egyébként sok blogíró megtehetné, hogy hasonlóképpen cenzúrázza magát.)

2004. május 1-je óta Magyarország az Európai Unió tagja. Ahhoz azonban, hogy igazán "európaiak" lehessünk egy nagyon fontos változtatásra van szükség. A szükséges pluszt pedig a jobb oldalon kell keresnünk. A mozgólépcső jobb oldalán. Amíg a mozgólépcsőkön nem szabadul fel a bal oldal, ahol akinek sürgős lenne el tudna sietni, amíg a sok paraszt egymás hegyén-hátán tolakszik előre, addig tudjuk, hogy nem Európában vagyunk, csak az Unióban. Persze nyilván nem csak ezt kell megváltoztatnunk, de ez lenne a jel. Úgyhogy hajrá!

Kovács Ákos popsztár humoros, vicces, okos, intelligens és kiváló zenész. És tehetséges műsorvezető.

Magyarfoci-szapulás az nem lesz most, csak néhány gondolat, filozófikus elmélkedés.

Ott tartunk, ahol; tökmindegy, hogy miért, nem az a lényeg. Hanem van itt valami a jövővel kapcsolatban. Az jutott eszembe, hogy ugyebár magyar csapatokért nincs okunk rajongani, viszont szeretjük a labdarúgást. (És tényleg szeretjük, nem úgy, mint mondjuk az öttusát vagy a vízilabdát. Azokat senki nem nézi, csak ha van valami (minimum olimpia), amit meg lehet nyerni és akkor jöhet az "igen, ez az mi vagyunk a legnagyobb sportnemzet, leszopattuk a világot, hahh".) Focit viszont nézünk sokat. Namármost, mégsem lehet úgy nézni rangos futball eseményeket, hogy ne szorítsunk valakiért. Kell egy kedvenc. Nekem is van, én Anglia válogatottját kedvelem, EB-ken, VB-ken nekik drukkolok. (Jövőre ideiglenesen a lengyelek helyettesítik Owenéket.) Klubcsapatoknál dettó, és bár az idei BL-ben kedvencem nincs, ha a Newcastle ott lenne, akkor nekik szurkolnék nagyon. Olyan korban nőttem fel, hogy egyszer sem láttam magyar válogatottat a nagy tornákon/ magyar klubcsapatot mínusz 95-ös FTC európai klubtorna főtábláján. Egyre többen vagyunk akik így vagyunk kénytelenek élni.

Kispest-, Győr-, Fradi- vagy mitt'omén Pécs szurkolónak lenni már nem túl vonzó. Ezzel szemben rohamosan nő az elvakult Barcelona, Chelsea és Milan drukkerek száma. Pistike egészen kicsi korától kezdve futbalitissel fertőzött magyar kissrác eleinte apukája miatt nagy Győri ETO szurkoló volt. Aztán múltak az évek, Pistikének megtetszett a Juventus csíkos meze, látta, hogy Del Piero egész ügyes, és most a tizennyolc éves Pistike mindenhova fekete-fehérben jár, naponta veszik össze a nagy Milan-os Robival azon, hogy az Ancelotti nem ért hozzá, a magyar focit meg leszarja - nem csak, hogy az ETO-ból nem tud egy játékost sem, még a válogatott kezdőcsapatát se tudná felsorolni. Ha Pistike hétvégén megkérdezi apukájától, hogy "Mit játszottunk?", akkor természetesen a Juventus-Cagliari meccsre gondol. Apunak talán még a Győr legújabb veresége ugrik be elsőre...

Ha egy magyar kocsmában azért tör ki verekedés, mert valaki azt mondta, hogy a "Lampard egy buzi", az nem egészséges. Mondjuk ilyenről konkrétan még nem hallottam, de nem lepne meg, ha hallanék.

Megnyertük a vébét, hurrá. Sok ilyen tartalmú üzenetet olvastam múlt nyáron a nagyszerű  iwiw fantasztikus üzenőfalán. Többes szám első személyben beszélni egy idegen ország válogatottjáról? WTF? És hányan mentek ki azúrkék mezben az magyar-olaszra honfitársaink közül? Többen, mint amennyi tolerálható. Jó, rendben felugrottak a magyar góloknál és (gondolom) szívből örültek, de vajon mindig így lesz? Futballnemzet-halált vizionálok. Ha végre kijutnánk egy EB-re, akkor is az lesz, hogy a magyar szurkolók kötelességből végigdrukkolják a kiesésünket, majd levetik álarcukat és felszabadultan szurkolhatnak a franciáknak, spanyoloknak, moldávoknak. Aki meg nem áll át a sötét oldalra, az egy darabig még kitart, de ha elege lesz, akkor végképp elfordul a focitól. Így lesznek az emberek itthon amerikai foci-rajongók meg NBA, NHL satöbbi. (Én ezeket a sportokat is kedvelem; de attól, hogy megeszem a gyrost, a gulyás leves még gulyás leves marad.)

Nem hungaropannonnépinemzetieskedni akarok ezzel, csak tényleg attól félek, hogy fociszívet cserélnek sokan és nem tudják majd visszacsinálni. A Kaká-rajongó kisfiúk példaképe messze van és portugálul beszél. Ők nem akarnak nagy focisták lenni, mert maguk körül csak rossz példákat látnak, ami azt sugallja, hogy Magyarországról képtelenség Kakának lenni. (Illetve lehet, csak azt kisbetűvel írják.) A brazil kisgyerekek sem Maradona miatt kezdtek focizni, hanem Zico, Socrates meg Careca miatt, pedig az a csapat nem nyert semmit. Vanczák Vilmos nem inspirálja a kissrácokat, akik nemhogy Puskásékat, de a nyolcvanhatos vébécsapatot sem látták játszani soha.

A szendvics névre hallgató ételt mindenki szereti. Rengeteg formában létezik; olyan, mint a kutya. Ami kutyában a tacskó, a vizsla vagy a német juhász, az szendvicsben a szalámis, sonkás-sajtos és a háromemeletes sülthúsos-uborkás-lekváros. Ha már itt tartunk, érdemes megfigyelni a hot dog és a meleg szendvics kapcsolatát ebből a szemszögből is. Ha végeztünk a megfigyeléssel, felejtsük is el a hot dogot rögvest, hiszen mi az a mi kedvencünkhöz képest?

Egy jól elkészített szendviccsel semmi sem érhet fel. Összegyűjtöttem kedvenc szendvics-receptjeimet és ezennel közzéteszem őket. Voálá. (Ám mielőtt még tényleg voálá, megkérném nem létező olvasóimat, hogy ugyan légyszíves írják meg kedvenc receptjeiket! Köszi!) Kezdődjék hát a receptparádééé!

Natúr sonkás-sajtos szendvics: Azért natúr, mert kihagyjuk belőle a kenyeret/zsemlét/kiflit és önmagában fogyasztjuk a fő összetevőket. Mégpedig úgy, hogy egy szelet sonkába tetszőleges mennyiségű sajtot helyezünk, felgöngyölítjük (vagy csak simán ráhajtjuk) és befaljuk. Nem túl laktató, semennyire sem gazdaságos, de finom. Leginkább deszertnek ajánlom; az édesszájúak akár meg is bolondíthatják némi porcukorral - bár az igazat megvallva, úgy még nem próbáltam.

Default finomszendvics: Kenyérből készül, szigorúan. Zsemléből nem ajánlott, kifliből tilos, a többiről nem is beszélve. Megkenjük a kenyeret vajjal. Ezt követően elhelyezzük a sonkát a kenyér megvajazott oldalára. Véletlenül se arra rakjuk, amelyiken nincs vaj! Ha ez megvan, jöhet a sajt. A legjobb választás a trappista, szerintem. Eddig egyszerű dolgunk volt, most jön azonban a trükk! Majonézt nyomunk a sajtra, majd paradicsomkarikákat teszünk a kevés majonézre. Ezután egy újabb adag majonéz jön, most sokkal nagyobb mennyiségben. A tetejére egy újabb szelet kenyér kerül és ezzel kész a default finomszendvics Ádámbátyám módra.

Májkrémes-mézes-mustáros szendvics: Csak vicceltem.

Magyaros szendvics: Zsemlében, vagy kifliben az igazi. A megvajazott pékárura parasztkolbászt vetünk, majd egy pillantást a (csemege) piros arany szavatossági dátumára. Ha még jó, akkor bőséggel nyomunk a zsemle/kifli másik felére. Sajtot is tehetünk a kolbászokra, de nem kötelező. Hagyma, uborka kerülhet bele, ez főleg hardcore magyaroknak ajánlott.

Jó étvágyat!

Néhány gasztronómiai kiegészítő tanács: Lekváros kenyeret, májkrémes kenyeret előzetesen vajazzuk meg... Kés, fakanál, olló/Virslihez kecsap nem való... Mézes kenyérhez tejet szabad csak inni... A falatot pedig harminckétszer megrágni, mielőtt lenyelnénk!

((Megj.: A szerzőt otthon a konyhába csak útlevéllel engedik be.))

((Megj 2.: A feltüntetett ételek nem mindegyike egészséges. Egészséges ételeket itt találsz.))

Újraindítom a blogomat. Eddig volt három poszt még tavaszról, de aztán úgy tűnik meguntam a dolgot. Nem zárom ki persze, hogy ez újra megtörténik, de addig is csinálom. A három régi cikket kitöröltem, mert mégsem tetszettek. Az oldal neve viszont tök jó - én találtam ki - úgyhogy az marad.

Mi nem lesz a megújult és fantasztikus oldalon? Erőlködés, perprovokálásra törekvés, bárányok, hányást gerjesztő videók, családi fotóalbum és Britney Spears. Ezzel szemben mi lesz? Mindenféle egyéb érdekes, vicces, elgondolkodtató, agycsikiző írások, videók és más dolgok, amik nem Britney Spears.

Amikor legközelebb jelentkezem, akkor már egészen másról olvashat az, akit ez érdekel.