Rég nem írtam ide semmit, most sem állt szándékomban, de olyasmi történt kábé öt perccel ezelőtt, amit muszáj megosztanom az olvasóimmal. Túléltem egy hústámadást!

Facebookon olvastam, hogy vissza lehet jelezni, hogy megyek-e a napfogyatkozásra. Most nem azért, de a részleges napfogyatkozás az nem egy esemény, amiről ki lehet jelenteni, hogy részt veszek rajta vagy sem. Az egy jelenség. Nem mondunk olyat, hogy részt veszek a holnap reggelben. Az csak úgy van. Akkor is, ha alszunk. A napfogyatkozás is ilyen. Más lenne a helyzet, ha részeges napfogyatkozás lenne, mint ahogy először olvastam, akkor az lehetne egyfajta parti. De nem is ez a lényeg, ez csak a végső lökés volt, hogy 2011-ben is posztoljak már valamit.

A szilveszteri mulatozás nagyon sikeresnek bizonyult. Kiderült, hogy az indiaiak úgy köszöntik az új esztendőt, hogy "Boldog Új Delhi!" Más most hirtelen nem jut eszembe az estéről, de nem azért, mert nem emlékszem, csak olybá tűnik, nagyon fáradt vagyok. Az előbb nem akartam azt írni, hogy olybá, csak véletlenül az ú helyett az o-t nyomtam meg és már nem akartam törölni. Mindenesetre tegnap nem hánytam. És ha valami, akkor ez teljesítmény, kérem.

Még csak annyit, hogy ide is le legyen írva, tegnap stílszerű pálinkát ittunk. Nem azért, mert fűrész-íze volt, hanem, mert szilvaszter volt tegnap. Szilva szter. Kicsordul a könnyem...

Most jut eszembe, hogy írhatnék egy hagyományos újévi köszöntőt is, ha már ez a cím. Hát, tessék:

Minden kedves Évit, aki nem régi köszöntök ezennel!

Ezt tudtam magamból kipréselni most. Mára nagyjából ennyi. Maradjatok a közelben, mert ha nagyon messzire mennétek, akkor nem lennétek itt. (Nagyon rottyon vagyok. Nem aludtam eleget.)

Új külsőt kapott a blog, szerintem szép lett. Egyelőre ennyit tudok erről elmondani, Ákos testvéremnek jár a köszönet, most pedig tanulnom kellene.

Sokadéves egyetemistaként néha elgondolkozom, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Van egy elképzelésem, de most nem arról fogok írni. Sokkal inkább arról, hogy mi szeretnék lenni igazán. Karrierposzt.

Egy kollégiumban sok furcsaság történik, így amikor megírtam a témakört feldolgozó első cikket, már akkor tudtam, hogy több részes lesz. Mint egy sorozat. És most eljött az idő a folytatáshoz!

A Showhajtás nevű KCSSK-s rendezvényről írnék most pár sort, mert jó volt. Gyorsan összefoglalom egy pár mondatban, hogy mi ez egyáltalán, aztán megemlékezek az ideiről. Van mit írnom. Hajtás.

Percre pontosan három éve jelent meg az első bejegyzésem ezen a blogon. Azóta sok víz lefolyt a közhely.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy alkalmas vagyok szépségki... Ez se jó.

Volt már rövid, tömör szülinap, volt patetikus, most pedig még nem tudom milyen ünneplés következik. Méltassuk egy kicsit a szerzőt!

Ádámbátyám, hmm. Milyen nagyszerű fickó! (A többi a ti dolgotok. Kommenteljétek meg, hogy mit szerettek bennem a legjobban. Lányok, küldjetek meztelen képeket magatokról, ha nem vagytok csúnyák. Fiúk, küldjetek whiskey-t!)

Nade, elég a hülyeségből! Összefoglalom, hogy mi a fontos ebben a blogban, és hivatkozok magamra.

Most ugyan nincs kedvem írni, de elmondom, hogy mi várható a közeljövőben, csak hogy tudjatok róla. És hogy várjátok epekedve. Epe kedve? Hmm, vajon milyen lehet az epe kedve? Gondolkodjatok el rajta. De most hagyjuk inkább az epés megjegyzéseket, és foglalkozzunk a jövővel.

Tervezek egy pályaválasztós posztot. De előbb még egy másikat a Showhajtásról. Aztán pedig lesz egy kollégiumi jelenségekkel foglalkozó írás. Ígérem, egy héten belül meglesz. Stay tuned!

Most pedig éhes vagyok. És fáradt.

Hamarosan lesznek írásos posztok is. Addig nézzétek az alábbi kis videót. Részben ez is az én szellemi termékem.

A hétvégén a KCSSK-s Club '89-cel felmentünk a hegyekbe és mindent megittunk. Egy része azért vissza is jött... A részleteket csak a tovább után vagyok hajlandó elárulni.

Jajj, drága kis blogocskám, hát élsz még? Úgy elhanyagoltalak az utóbbi időkben. Gyere, kényeztessük együtt az olvasóinkat!

Tudom, hogy hétfő van, épp ezért írom ezt a tényleg nagyon rövid bejegyzést, hogy felvidítsak mindenkit a hét egyik legrosszabb napján.

Hogy nevezik a németek azt, amikor mindent elmondanak nekik a péntekről? Freitágítás.

Na? Ugye, hogy mindjárt szebben indul a hét? Az már amúgy volt, hogy a Biblia szerint a hétfő bűn? (Mondjuk ezt már lehet, hogy máshol is hallottam, azóta, hogy kitaláltam.)

Eleinte nem tudtam, hogy mi értelme van a Twitternek egyáltalán, azt leszámítva, hogy híres embereket lehet így követni. Ez mondjuk bőven elég is volt, hogy csatlakozzak a csipogók csodás csapatához. Kifejtem rögvest.

Hangulatom:

Ez az új focicsapatunk neve az öltés kispályás labdarúgó-bajnokságban. Már egyszer utaltam rá, sőt, meg is említettem egy korábbi posztban, de most egy teljes bejegyzést szánok neki.

Hogy legyen mit olvasni.

Ákos kérdezte, hogy jó-e az az értelmező szótár ott az asztalon. Mondtam, hogy szerintem nem, de ezt inkább csak a borítója alapján mondtam. Azért felcsaptam, mert ha szótárt látok felcsapom. Pont jó helyen nyílt ki - már-már szürreálisan jó helyen. Az "f" betűnél; a szó pedig amit megpillantottam nem volt más, mint a "fika".

Újabb tudományos cikkel jelentkezik az Ádámmondja. Ezúttal az ember legviccesebb testrészeiről olvashatnak azon olvasóim, akik nem csak szórakozni, hanem tanulni is járnak ide.

Nem, nem és nem. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a számítógépek működését az internettel együtt nem valami geci gonosz szellemek irányítják! Jó, arra még van racionális magyarázat, hogy ha leöntöm a touch padet egy korty piros ízű teával, akkor nem tudok rajta kattintani. De hogy a másnap megvett egérrel egy nap használat után ugyanúgy ne lehessen klikkelni, ÉS ezzel egyidőben a touch pad megjavuljon, azt nem bírja az agyam feldolgozni. Kik vagytok ti, informatika kegyetlen istenei? Legyetek átkozottak mindörökre! Szopjátok le a hardveremet, rohadt bájtfejű, bitang infoparasztok! Anyátok chipjét! Bill Gates dugja föl a seggetekbe a világ összes pendriveját! Egyetek klaviaturhát tonnaszám!

Lehet, hogy ezzel magamra vonom a szellemek haragját, de nem érdekel. Itt és most forradalmat hirdetek! Elbarikádozzuk az információs szupersztrádát hatvan terrás traktorokkal. Akkor mit szóltok majd? Az egereiteket meg, amit kényetek-kedvetek szerint irányítotok felzabáltatjuk a szomszéd nagy kövér macskáival! A pokolba az egésszel. Faggyon le az egész csökkentett módú, deviáns társaság!

Ennyi, most megpróbálok lehiggadni. Erőt veszek magamon, és nem gyalázkodok többet. De nekem sem könnyű ez. Én is szívesebben írnék rózsaszín lufikról meg boldog kis nyulacskákról. De ha egyszer nem hagyják...

Sportos kedvem van, ami - sajnos - nem azt jelenti, hogy most azonnal elmegyek futni, csak azt, hogy írok róla. Ettől a pocak marad. De legalább lesz mit olvasni.