Életjel.

Amúgy meg kilenc nap alatt hat vizsgám van. Ma volt a második. Ha ezekkel végzek, annyira leterhelt leszek, hogy fárasztóan vicceseket fogok írni. De most vár a fonológia.

Már régi, meg biztos ismerik is néhányan (főleg kőszegiek), de annyira tetszik, hogy muszáj közzétennem. Négy rajzfilm, összesen kábé három perc, a fele stáblista, de szenzációs. Minden elismerés Bánó Zolit illeti. Kattintsatok, megéri!

Egy év, közel 100 poszt... Percre pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem ezt a blogot, és nem bántam meg. Vannak olvasóim is, igaz nem túl sokan. Nekik üzenem: kitűnő az ízlésetek, ez egy nagyon jó blog. Olvassátok csak tovább!

A jövőben is fogok írni, csak elfoglaltabb vagyok, mint amikor még nem voltam annyira elfoglalt, mint most. Például: Ma este nyolckor jöttem haza. Ezt az írást pedig már egy hete elkezdtem, és a jövőbe dátumoztam, hogy majd ma este fél hétkor jelenjen meg. De csak vázlatban volt eddig, így amikor végre publikálom, akkor már két órával későbben lesz, mint lett volna eredetileg. Érted? Was going to will have being happened. (Tudom, ilyen nincs, de én megengedhetem magamnak, hogy ilyet leírjak.)

Boldog szülinapot, Ádámmondja!

Miért nincs itten semmi új, he? Hetek óta nincs frissítés. Szégyelld magad! Mit csinálsz egész nap, taplókám? Tanulsz meg iszol, mi? A blogodra meg fütyülsz! Lúdtoll a füledbe, Ádikám!

Ez a poszt is elég szánalmas. Értelmetlen hülyeség. Nem tudtál jobbat kitalálni?

Anyád csipája!

Egy reklámújságban olvastam nemrég, hogy így jellemeztek egy árut: ragyogó fekete. Ez akkor egy picit elgondolkodtatott, és most eljött az idő, hogy kifejtsem megütközésem okát.

Halihó! Csak egy percre ugrok fel ide a blogomra. Itt van ez a link. New York Times-os. Az eddigi nyári olimpiák érmeinek eloszlása szerinti világtérképeket lehet nézegetni. Szerintem tök jó. Na, megyek is vissza oroszt tanulni.

Október 6-án jelent meg az Oasis hetedik stúdióalbuma, Dig Out Your Soul címmel. Általában nem szoktam lemezeket értékelni itt a blogon, de most fogok. Mégiscsak a világ legjobb együtteséről van szó!

Kedves olvasók! Most bizonyára azt kérdezitek magatoktól, hogy hányadik emeleten lakik a Lajos bácsi? De én ezt sajnos nem tudom megmondani. Rossz helyen kopogtattok.

De ha már így összejöttünk, el kell mondanom, hogy rohadtul nem értek egyet azzal a felvetéssel, hogy a kecskéknek is az emberekkel azonos jogokat biztosítsunk. Ez egyszerűen nevetséges. Hülyeség, ostobaság. Egy nonszensz. Szóval, ha a napokban odalép hozzátok egy ilyen állat, azzal, hogy "elnézéstmekk, mekkre van itt egy posta?", akkor nyugodtan tessék csak pofánrúgni a kecskét, mert mi köze van hozzá!

Másrészről viszont nem árt tudni, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ablakpárkány. Ez a tény bizonyos szempontból megnyugtató, ugyanakkor nem zárja ki, hogy más személyek - akik szintén nem párkányok - ránk könyököljenek. Csakhogy amíg egy ember tud szólni, hogy "Héj! Bocsi, de ne könyököljél már rám, köcsög!", addig egy ablakpárkány többnyire tehetetlen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy többre becsülök egy ablakpárkányt egy kecskénél. Nem én! Sőt! Vegyük észre a hasonlóságot kettejük között. Van sok. Például egyik sem ember. Sem villanyborotva. És amíg az ablakpárkány a madarak által van le-, addig a kecskének a fején van két szarva.

Következő témánk a tudás hatalma. Ez nyilvánvalóan hazugság! Van is erre egy sztorim. Múlt héten zh-t írtunk, én persze nem tanultam megint semmit. Felkeltem jó korán, elmentem a piacra, hogy vegyek hat darab körtét. De csak alma volt, úgyhogy vettem azt. Megettem mind a hatot (ebből hármat a buszon!), és azt hittem, hogy majd minden simán fog menni. Ezzel szemben kaptam egy hatalmas karót. Aztán kiosztották a dolgozatokat és kiderült, hogy egyes lett. Erre fogtam magam és a karóval jól átdöftem a tanárt.

Mára ennyi elég is lesz, azt hiszem. Mentségemre legyen mondva, hogy nehéz három nap áll mögöttem. Ez pedig megmagyarázza, hogy miért van ilyen melegem és hogy mi ez a vakító fény itt a szobában.

Nincs időm blogolni.

Ma négytől koncert!!! Kőszeg, vár, JuK. Az Ataru kezd a vár belső udvarán, aztán bent folytatódik a program: LozVampiroz, Mississippi Moon, Ocho Macho. Mindenki jöjjenek! Jótékonykodjatok, mert Benji megérdemli!

Az utóbbi hetekben szerencsére nem kerültem Viva-közelbe, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy bemutassam a legújabb slágereket! Csak bepötyögöm, hogy vivatévéponthu és már látom is a slágerlistát. Új nevek, új dalok, új esélyek. 

A LozVampiroz körül zajlik az élet. Sőt, ez nem is igaz így ebben a formában, inkább azt kéne mondanunk, hogy a LozVampiroz maga zajlik. Múlt hétvégén három koncertjük is volt, sőt, a fúvós szekció még ennél is többet dolgozott. Szombat este Kőszeg, szüret; vasárnap reggel Güssing, Ausztria, maraton (futás is, de a koncert hossza is - 4 óra); vasárnap este, Szombathely.

Nem csak a magasságtól, meg a pókoktól és kígyóktól lehet ám félni! Az én egyik legnagyobb félelmem például... Még mit nem! Csak nem fogom elárulni, hogy milyen fóbiáim vannak. De a továbbiakban bemutatok néhány vicces, furcsa és hihetetlen félelmet. Persze csak akkor vicces, ha nem szenvedsz tőle. Bár az itt felsoroltaktól szenvedni kábé annyira gyakori, mint egy tál cigiző csilisbabbal találkozni a Mátyás-tempolmban.

Ez egy hirtelen poszt. Az eleje spontán agymenés, utána meg a terveim.

Részletek a tovább után:

A hétvége több szempontból is tanulságos volt. Egyrészt ugye rájöttem, hogy a kabát módfelett hasznos találmány; másrészt az is világossá vált, hogy ha felhúzom a rolót a szoba világossá vált. Ezután a fergeteges poén után kérek mindenkit, hogy folytassa az olvasást, mert más dolgokat is felfedeztem.

Az ugrás után egy zenei videó és hozzá szöveg. Weird Al Yankovic - Everything You Know Is Wrong.

Nézzetek a naptáratokra, lehetőleg egy olyanra, amin vannak nevek. A mai naphoz rendelt névnek különös figyelmet szentelve kiáltsatok fel így: Tééényleg! Ha ezzel kész vagytok, a kommentek közé írhatjátok jókívánságaitokat. Ha nincs hozzá kedvetek, vagy csak úgyse gondolnátok komolyan, az se baj. További szép napot!

Ja, még valami! Este sör?

(Meg még az is tök jó, hogy a bejegyzés megjelenésének a dátuma is milyen ötletes. Kétezer-nyolc, nullakilenc, nullakilenc. Na? Ugye, hogy ugye!)