Az elmúlt hónapban egyetlen posztot sem olvashatott az Ádám-blog közönsége, ez elsősorban az én lustaságomnak köszönhető. Most, hogy itt ülök a kedvenc laptopom előtt és nincs kedvem bemenni órára, úgy döntöttem, hogy hasznossá teszem magam, megtöröm a saját csendem és írok valamit. Akármit. Még vicces sem lesz.

 Tök jó, hogy van az Indexen ez a Megyék Harca-játék. Ma kezdődött, minél többen csatlakozzatok! Én már leadtam az első körös válaszaimat, 12-ből 10-et el is találtam. A lényeg: aki nem Vas megyei, az buzi! Mármint nem úgy buzi, hogy meleg, hanem, hogy melegszendvics evő. A buta vas megyeieket mindenesetre arra kérném, hogy hazudják magukat zalainak, ezzel is erősítve (jobban mondva, nem gyengítve) a megye átlagát.

Közvetítés a Kortárs angol irodalom vizsgára való készülésem utolsó, ma esti fázisáról. Január 17. vasárnap

Nyugi, nem én sztrájkolok, bár kétségkívül elég ritkán posztolok mostanság. De ennek megvan az oka, kéremszépen. Ja, ez a poszt nem csak a békávéról fog szólni, csak onnan indul.

Szóviccesen. Íme:

Ádám: Na és azt a programot honnan tudom majd megszerezni?
Ákos: Majd küldök egy linket.
Ádám: Aha.
Ákos: Érted, egyszer csak csönget valaki. Kinyitod és azt mondja: "Helló, az Ákos küldött. Ó, a csudába, elfelejtettem elhozni a programot. Bocsi."
Ádám: Ja, merthogy egy linket küldesz... Óemgé. Bruhahha.

Bajnokok lettünk, lassan már egy hónapja. Akkor kezdtem írni egy összefoglalót. Így kezdődött:

"Folyjon a pezsgő, jöjjenek a kurvák, kezdődjék a másfél hónapon át tartó fieszta! De mielőtt még tényleg kezdetét venné a vizsgaidőszak, ünnepeljük meg az Aranyhadsereg első bajnoki címét. ELTE Lágymányosi Bajnokság C/1 Liga első helyezett: Aranyhadsereg."

Ez bevezetésnek most is megteszi, a többi részét egy brutális technikai hiba miatt újra kellett alkotnom. Íme!

 Elszállt az Aranyhadsereg-es összegző írásom. Kezdhetem előről.

UPDATE: De így nincs már kedvem hozzá.

Boldog karácsonyt és kellemes kitartást kívánok minden kedves olvasómnak! Hamarosan lesznek posztok talán; az Aranyhadsereg bajnoki címének különkiadására váróknak pedig azt üzenem, hogy már félig készen van, és még idén megjelenik. Remélem. Nncs mit tenni. lusta vagyok.

A leglényegesebb fejleménye a hétfői zárómeccsünknek: BAJNOKOK LETTÜNK! A továbbiakban meccselemzés olvasható; a csapat diadalmenetéről szóló áttekintés a korábban beígért dicshimnusszal és néhány statisztikával együtt majd külön posztban lesz olvasható.

Szevasztok, pajtikáim! A helyzet a következő. Viszonylag sok a tanulnivalóm, írnivalóm, ez pedig jól láthatóan a blogolás rovására megy. Nem csak azért, mert egész nap mást sem csinálok mint a tanulás, hanem inkább azért, mert nincs pofám blogot írni, amikor lenne fontosabb dolgom is.

Ami fontos: Ma bajnoki döntőnek beillő rangadót vív az Aranyhadsereg. Erről beszámoló lesz majd. Más: nőtt a hajam. Megint más: voltam boltban.

Érdekesebb dolgok:

1, Állítólag százból egy ember skizofrén. Én nem. Meg én sem. Meg én sem. Meg én sem.
2, Damon Hill az egyetlen Forma-1-es pilóta, akinek az apja is világbajnok volt.
3, Ma van John Terry születésnapja.

Álhírek:

Tovább gyűrűzik a bundabotrány. Betiltották a Ti Bet fogadási irodát, mert gyanúsan sokan fogadtak Kína ellen.

A Jobbik szerint a dekorációnak szánt bűnűgyi nemzetiszocialista létezése helyes. Más szóval a dísz krimi náci jó. (Érted? Diszkrimináció!)*

*: ez egy szóvicc volt, aminek az az érdekessége, hogy valamelyik este álmomban jutott eszembe.

Ennyi mára, prüntyőkéim. Szurkoljatok az Aranyhadseregnek!

Ádámmondja-blog. Hagyomány és érték, 2007 december 3-a óta.

Ünnepi beszédem írott formában megtekinthető a tovább után.

A szezon során először fordult elő az, hogy a csapat önjelölt krónikása (én) nem jelentem meg egy mérkőzésen. Megakadályoz-e ez abban, hogy megírjam az összefoglalót? Nem. Bár mindössze csak az eredményt és két gólszerzőnk kilétét ismerem, de nem baj. A lényeget tudom, a többit pedig jó mesemondóként hozzátoldom.

Az élről vághattunk neki a legutóbbi hétfői játéknapnak, és hála lehengerlő támadójátékunknak, utána is ott maradtunk. A véghajrá két csúcsrangadóval még csak ezután jön, de ma még hadd szóljon a hőseposz az Beverneki elleni dicső ütközetről.

Tegye fel a kezét, aki szerint a Showder Klub vagy a Comedy Central Bemutatja című műsorokban fellépő komikusok viccesek. Most jó eséllyel sok-sok drága olvasóm keze mered az égnek, de azok nyertek, akiknek lent maradt. Ezekben ugyanis semmi humor nincs. Na jó, van kivétel, de elenyésző.

Nehogy már én mondjam meg, hogy mi vicces vagy mi nem! - gondolhatjátok magatokban. És igazatok is van. Hát de bazdmeg!

Miért van az, hogy amikor a legtöbb tanulnivalóm lenne, pont akkor támad sürgős jutubéznivalóm? Vagy pont olyankor jön az ihlet, és kezdek el világhírű regényt írni? Vagy csak annyira nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy tanulni KELL, hogy inkább blogbejegyzést írok arról, hogy "miért"?

Miért írok már másodszor olyan posztot, amelynek minden mondata kérdő? Hányat? Akkor inkább nem? Ez most mi volt? Álmos vagyok már vagy tanuljak még? Hazudtam az előbb a tanulásról? Fogok még ma tanulmányokat olvasni Puskinról? Időben kelek reggel, hogy inkább mégis akkor folytassam? Vége ennek a bekezdésnek? Miért nincs?

És most? És ettől nekem jobb, hogy új sorban folytatom a kérdések özönét? Özönnek nevezhető-e ez egyáltalán? Unod már annyira, mint én? Vajon az ÁSÉS blogot is ennyire unalmas szerkeszteni?

How many roads must a man walk down before you call him a man? Idézőjel minek az? Hogy hívták a Dallasban a Cliff Barnes-t alakító színészt? Lehet, hogy csak alvásra van szükségem? Ez a kis szösszenet tizenegyedik hó tizenegyedikén tizenegy óra tizenegykor jelent meg? Most leellenőrizted? Hogy mi? Egy perccel és tíz órával korábban? Nem mindegy? Vagy éppenhogy nem mind egy?

Lassan megőrülök? Rendet is kéne rakni az ágyamon? Nincs még itt az ideje abbahagyni? Ugye?

Vége?

Technikai problémák miatt az előző forduló összefoglalója elmaradt, de ez azért nem baj, mert így most legalább egy extrákkal felturbózott duplaposztot - egyfajta szilveszteri különkiadást - olvashatnak a kiéhezett rajongók.

Ha azért eszem kanállal a túrós tésztát, mert nincs elmosogatva a villám, akkor az lustaság?

Egyetértek a művészurakkal, ne kopogtassanak amerika-majmoló gyerekek az ajtómon.

Rengeteg szervezést igényelt, elképesztő telefonszámlám lett, mire tető alá hoztuk, de sikerült, elkészült, itt van. Íme, az interjú az Ádámmondja-blog egyetlen szerzőjével, Ádámmal!

Győzelem! Tovább javítottuk örökmérlegünket az eSense ellen, most már két meccs, két győzelem áll a nevünk mellett. A különbség lehetett volna nagyobb is, az eredmény rájuk nézve hízelgő. Bejött hát a papírforma, lássuk, hogyan!